Teljes szívvel – Egy álom, két srác és az Atlanti-óceán története
Képgaléria
Szabó Norbert Ádám és Kovácsik Levente 2010-ben álmodott egy nagyot és elkezdték megszervezni az Atlanti-óceánon átszelő útjukat. A két vakmerő fiatalember a világon elsőként kajakkal szerette volna megtenni a mintegy 6500 kilométeres távolságot Spanyolország és a Karib-szigetek között. A 85 napig tartó útnak több alkalommal vágtak neki sikertelenül, ugyanis a technika ördöge keresztülhúzta a számításukat. Első alkalommal például a vízszűrő berendezésük ment tönkre, ami a sósvízből édesvizet készített volna. Szerencsére, ez még az út elején következett be, ugyanis ha az nyílt óceánon történik, könnyen az életükbe is kerülhetett volna. A következő próbálkozás már sikerrel végződött és megannyi életre szóló élménnyel gazdagodtak. Az előadás alatt Norbert őszintén mesélt a nehézségekről és természetesen arról a hatalmas örömről, ami a rekordkísérlet befejezését jelentette.
– 2011-ben gazdasági szakirányon szereztem diplomát, elkezdtem dolgozni egy multinacionális cégnél, ahol a számítógép mögötti munka nem töltött el elégedettséggel. Hajóvezetői képesítést szereztem, aminek birtokában már bármilyen vitorlás hajót vezethetek, akár az óceánon is. Hosszas előkészület előzte meg a rekordkísérletet, amihez a családtól és néhány szponzortól segítséget és támogatást is kaptunk. 2016-ban 85 napot töltöttünk az óceánon, ami tele volt megoldandó kihívásokkal. Az út elsősorban nem az izmainknak volt megterhelő, az igazi kihívást az időjárás változásai, a sósvíz, a szétázott, felpuhult bőr, a folyamatos billegés, a szűk tér okozta. Ez nehezítette az alvást és az evezésen kívüli egyéb mozgást. Egy ilyen utazás alatt minden pillanatban feszülten készen kell állni a váratlan kihívásokra, az ember sosem lehet teljesen nyugodt, ami kihat az idegállapotára is. Ennek áthidalására azt a taktikát választottam, hogy a rám eső – evezéssel töltött – négy órát minden alkalommal beosztottam magamnak. Az első órában beszélgettünk Levivel, majd zenét vagy podcast-ot hallgattam, aztán az életemen gondolkodtam, az eszembe jutó dolgokon. A legutolsó órában pedig vártam, hogy Levi felébredjen és leváltson. A monotonitás volt a legnehezebb. Az óceánon töltött 85 nap tele volt izgalmakkal: láttunk cápákat, napi szinten haladtak el mellettünk gigantikus méretű konténerhajók, megtanultunk a csillagok állásából tájékozódni és nem utolsó sorban jobban megismertük önmagunkat, és azt, amire képesek vagyunk – zárta gondolatait Norbert.
Az esemény végén lehetőség volt a Norbert által írt útinaplóból íródott könyv megvásárlására és dedikáltatására.
V. B.
