Titkok a levéltárból – A városi sajtóról és a bűnügyekről
Ugyan a kiskunfélegyházi rendőrkapitányi iratok nem maradtak az utókorra, a sajtóforrások azonban bőségesek. Annyira, hogy a hírlapi közlések anyaga egyenesen kiapadhatatlannak látszik: az első sajtótermékek ugyanis példányszámuk és piaci sikerességük érdekében kénytelenek voltak szenzációhajhász eszközökhöz folyamodni. Aki 19. századi újságot vesz a kezébe, meglepődhet, hogy a közéleti, közigazgatási témájú cikkek mellett milyen mennyiségben jelentek meg a bűnesetekre vonatkozó, egészen részletes beszámolók. Nyilvánvaló, hogy ezek nem közművelődési céllal íródtak, mégis, e tudósítások is részei az újságírás történetének. Egy 1890-ben megjelent, ironikus hangvételű tárcacikk, amely a helyi hírlapok tartalommal való megtöltésének nehézségeiről szól, így fogalmaz: „Mégcsak egy tisztességes lopás, betörés, rablás, öngyilkosság, mérgezés, szerelmi kaland, párbaj, tiltott házasság […] sem történik, s mégis a szedőgyerek főnöke kéziratot követel.” A korabeli hírlapírók közcélú és közhiteles tájékoztatásra törekedtek, de a határvonal elmosódott a szóbeszédes elemek és a valódi hírértékkel rendelkező, alátámasztható információk között.
Milyen bűnesetekről számoltak be a félegyházi lapok? Elsősorban gyilkosságokról és öngyilkosságokról, de nem ritkák a verekedésekről, közrendbontásról és csalásokról tudósító cikkek sem. Híressé vált például az 1881-es templomrablás, de az is jelentős visszhangot keltett, amikor 1889-ben egy Pest–Pilis–Solt–Kiskun, Jász–Nagykun–Szolnok és Csongrád vármegyében működő, két év alatt 16 rablást elkövető, 16 tagú banda került törvényszék elé. A félegyházi rendőri statisztika szerint 1894-ben huszonhat lopás történt a városban, amiből kiderítetlen maradt tizenegy, kilenc öngyilkosság, két öngyilkossági kísérlet, hét véletlen haláleset, két gyilkosság, és egy rablás. Az elkövetők között férfiakat és nőket egyaránt lehet találni.
Az első, tartósan megjelenő helyi újságban, a Félegyházi Hírlapban 1882 és 1938 között mintegy 250 öngyilkosságról és öngyilkossági kísérletről számoltak be. 1900 előtt évente átlag 5-8 eset fordult elő, ez a szám 1900 után csökkent. Hasonló nagyságrendben számolt be a lap gyilkossági ügyekről, nemcsak helybeliekről, hanem a környező városokból, illetve külföldi tudósítások alapján is. Hogy a külföld kriminalisztika hírei – ha megkésve is, de – eljutottak Félegyházára, azt a Hasfelmetsző Jack néven ismert londoni sorozatgyilkos 1899-ből származó említése bizonyítja: ekkor a kegyetlen londoni merényletsorozat már több mint tíz éve befejeződött.
A bűnözés mindig is kísérte a nagy horderejű társadalmi változásokat, így a polgárosodás időszakában lendületesen modernizálódó Kiskunfélegyházát sem kerülték el a bűnelkövetők. A korabeli sajtóforrásokat ennek ismeretében (is) érdemes böngészni.
Brunner Attila
