A család, ahol hat gyerek ül asztalhoz
Barbara tinédzser éveit ebben az ingatlanban töltötte. A hatalmas udvaron és a házban a kutya, a macska, a név szerint számon tartott csirkék és egyéb szőrös, tollas jószágok békességben élnek egymás mellett. Barbara és férje 1996-ban ismerkedett meg, de csak 2007 májusában házasodtak össze. Hogy miért vártak ilyen sokáig a friggyel, arra az édesanya mosolyogva így válaszolt: szerette volna élvezni a mennyasszonyi létet, mielőtt örökre összekötik az életüket.
– Mesélj kérlek arról, hogyan kezdődött a családotok különleges története!
– A szüleim válása után anyukámmal és az ikertestvéremmel ideköltöztünk albérletbe. A testvérem baráti társaságában felfigyeltem Gergelyre, akivel igen hamar kialakult a közös szimpátia. Ekkor még csak 18 éves voltam, de valami azt súgta, hogy ehhez a fiatalemberhez több közöm lesz, mint egyszerű barátság. Néhány év udvarlás után megszületett Gergely László nevű fiunk, akivel az első időszak nagyon nehéz volt. A férjemmel mindenképpen szerettünk volna kistestvért neki, de bevallom őszintén, álmomban sem gondoltam, hogy hatig meg sem állunk.
– Hogy hívják a gyerekeket és hány évesek?
– Gergely László 20, Dániel 15, Dóra Zia 13, Liliána Netta 7, Bence 4 éves és a legkisebb ajándékunk, Dominik 7 hónapos.
– A különböző korosztályok hogyan jönnek ki egymással?
– Olyanok vagyunk, mint egy nagy, olasz család. Itt mindig nyüzsgés van. Néha kifakadok, de az idő haladtával a türelmem is megsokszorozódott. Fiatalabb koromban lobbanékonyabb voltam, ma már inkább nyugodtnak mondom a természetemet. A férjem és Gergely is nyugodt típus. Dani a megmondó nálunk. Ami a szívén, az a száján. Zia megfontolt és higgadt. Belőle nagyon jó anyuka lesz. Liliána karban tartja az idegeinket, állandóan feszegeti a határokat. Életrevaló kislány! Bencével eleinte nagyon nehéz volt, mert az anyaméhben agyvérzést kapott és az első egy évében sokat küzdöttünk azért, hogy megfelelő fejlesztést kapjon. Szerencsére mára ugyanolyan huncut fiúcska, mint a kortársai. Dominik pedig békés baba, beilleszkedett ebbe a közegbe. A testvérei nagyon szeretik, mindig van, aki babusgatja.
– Elcsodálkoznak az emberek, amikor elmondod, hogy hat gyermeketek van?
– Persze! Van, amikor negatív megítélésben részesülünk, de az esetek nagy többségében mosolyt és elismerést csal az emberek arcára a családunk létszáma.
– A teendők mellett hogyan tudtok kikapcsolódni, egymásra figyelni a férjeddel?
– Pontos és tervszerű napi beosztással tudunk csak boldogulni. Az édesanyám is nagyon sokat segít. Általában a hétfő az én napom, amikor kicsit jobban ráérek. Ha azt érzem, hogy sok az inger és besokallok, egy kis idő a mobilomra letöltött játékkal átlendít a nehézségeken. Dani és Zia a mi két jobb kezünk. Nagyon sokat segítenek a kisebbek ellátásában, és Zia szívesen ténykedik a konyhában is. A nagyobbak már maguktól kelnek, együtt mennek iskolába. A kisebbeket én viszem az óvodába, Dominikra addig Gergely, vagy a férjem vigyáz. A férjem két műszakban dolgozik, nehéz megszervezni a kettesben töltött órákat. Nyaralni mindig együtt megyünk. Van egy könnyűszerkezetes nyaralónk, ahol mindannyian elférünk. Érzelmileg nagyon kötődünk az ingatlanhoz, mivel a férjem és a gyerekek közösen újították, szépítették. Azért döntöttünk a saját ingatlan vásárlása mellett, mert ha ennyi gyereked van, nem szívesen adják ki az apartmanokat.
– Említetted, hogy Zia különleges módon született. Elmesélnéd, kérlek?
– Dóra Zia lányom itt, a konyha küszöbén jött világra. Három héttel a kiírt időpont előtt érkezett és Dani még csak másfél éves volt ekkor. Nem értünk volna be időben a kórházba, ezért gyorsan egy kispaplant magam alá tettem és a természetre bíztam a többit. Közben a férjem hívta a mentőt, de szerencsére, már csak el kellett látniuk az újszülöttet és engem. Mikor kiérkeztek, viccesen meg is kérdezték tőlünk, hogy a köldökzsinórt is elvágtuk? Amire a férjem a humorosan visszakérdezett, hogy mivel, egy nagy késsel? Majd jött az újabb talány, hogy milyen időpontot írjanak be Zia születésének. De csak nagy fejtörések közepette, a lebonyolított telefonhívásokból tudtunk következtetni rá. A másik érdekesség az eseménnyel kapcsolatban, hogy Gergely ekkor elsős általános iskolás volt. Mint minden ilyen idős gyereket, nagyon foglalkoztatta, hogy mit fog kapni a közelgő születésnapjára. Hát ő egy kistestvért kapott mire hazajött a suliból, mert a következő napon volt a születésnapja. Így visszagondolva Zia születése volt a legjobb, legnyugodtabb mind közül.
– Ha már az ünneplés szóba került. Hogyan tudjátok ennyi gyerek születésnapját, névnapját észben tartani?
– Nagyon nehezen! – mosolyodik el Barbara. – Nálunk a születésnap és a karácsony a nagy ünnep. Amennyiben az idő megengedi, a tágabb családdal kerti partit szervezünk bográcsozással, vagy sültekkel. December 22-én már elkezdődik az ünneplés, mert Liliána születésnapja aznap van. Ezt követően szenteste a szűk családdal megajándékozzuk egymást. Egyre nehezebb a gyerekeknek újdonságot venni, mert normális kereteken belül, amit kérnek, megkapják. A nagyobbaknak már pénzt adunk és megvehetik maguknak az áhított dolgot. Gergely pedig önálló keresettel is rendelkezik.
– Mi kerül az asztalra karácsonykor?
– Töltött káposzta, csirkemell sütve és az elmaradhatatlan hal. A férjem gyakran pecázik, ezért ha karácsony előtt nem jó a kapás, az sem baj, mert a fagyasztóban mindig van alapanyag. Az édességek közül a nagy kedvenc a kókusztekercs és a diós kifli. Bejglit nem szoktam készíteni, mert elvette a kedvem egy rosszul sikerült próbálkozás. A főzést a hétköznapokban is igyekszem ésszerűen megtervezni, mert bevallom, nem a kedvenc elfoglaltságom. Egyszerre nem készítek több fajta ételt, hanem kompromisszummal áthidaljuk az esetleges elégedetlenséget. Vészmegoldásnak pedig ott vannak a jól bevált tészták, a tejbegríz és rizs, illetve a levesek.
V. B.
