Salánki Anikó: Levél decembernek
Amúgy nagyon népszerű vagy, de ezt biztosan tudod, hisz költők, írók, zenészek nem győztek neked, rólad írni eleget. Aztán ahogy haladt a technika, jöttek a filmek, a videók, játékok, s ilyestájt az okostelefonok is a „kiskarácsonnyal” jeleznek, ha hívás van.
A téli ünnepkör már elődöd, november végén elkezdődött, az adventi koszorú első gyertyája ugyan még kicsit magányosan ég, de a városok főterén, hatalmas fenyőfákon takarékos fényfüzérek próbálják széttépni a köd fátylát, s a gyorsan leszálló esti sötétséget.
András-napkor az újra divatba jött disznóvágások sora indult el, az ünnepelt tokjába zárta hegedűjét. Névnapokra figyelünk, az időjósló és dologtiltó napokra, s várjuk advent idejét eltöltve a Mikulást, a Szentestét, majd a szilveszteri mulatságot.
Ha kimondjuk neved, ezek a szavak jutnak eszünkbe: az ajándékot hozó jóságos Mikulás, a jászolban világra jövő kisded Jézus, jóság, jótékonyság, szeretet, türelem, család, béke, pihe-puha hótakaró. Próbálkozunk megtalálni a rohanásban, tülekedésben a belső csendet, figyelni magunkra és másokra, türelmet gyakorolni a túlzsúfolt üzletekben, elhinni, hogy nem az ajándék értéke számít. Gondolunk a régi nagy karácsonyokra, amikor a vacsora előtt egy almát annyi cikkelyre vágott a család legidősebb tagja, ahányan ott ültünk, s amíg majszoltuk a gyümölcsöt, gondoltunk azokra, akik már nincsenek velünk.
Esténként, ha fáradtan leülünk, mert sok volt a munka, a lótás-futás, takarítás, a kicsit maszatos ablak mögött ott leselkedik a nyirkos-sötét hidegben Andersen gyufaárus kislánya, a hajléktalanok szakadt kabátja, az értelmetlen haragszomrád, a könnyen kimondott sértő szavak.
Az asztalon orvul meglapulnak a kifizetetlen számlák, a fel nem hívott telefonszámok csendes szemrehányással figyelmeztetnek, hogy valakire megint nem szakítottunk időt, és lehet, hogy holnap már késő lesz.
A csendes várakozás, a kibékülés és a megbékélés ideje a te időd.
Nekem a „szélharang” elnevezés az egyik kedvencem, amivel régen illettek.
Mindent megírtak már rólad, ezért úgy gondoltam, hogy néhány névnapodról szólok, és máig élő hagyományokról, amik csak neked szólnak.
Borbála napkor cseresznyeágat kellett vázába tenni, s ha karácsony estéjére virágba borult, a lányok pirulva tették az asztalra, mert ez azt jósolta, meglesz az esküvő a következő évben.
Miklósról, Myra püspökéről mára a piros ruha, hófehér szakáll és a gyerekek ajándékvárása maradt. Az üzletekben lehet már lila ruhásat is kapni, ez haladás a korral?
Luca napja a legrövidebb az évben, a lányok Luca-pogácsát sütöttek, gombócot főztek – fiúneveket tettek bele apró kis cédulákra írva – , ezek a fránya férfiak megint elérték, hogy ők legyenek a fontosak.
24-e az előkészület csúcspontja, hisz ezért sütöttünk-főztünk, öltöztettük díszbe a lakást és szíveinket, hogy ünnepeljünk. A magunk módján.
Tamás és János apostolok névnapjáról, Istvánról és Jánosról még véletlenül se feledkezzünk el!
Olyan gyorsan eltelik ez a 31 nap! Köszöntünk, december, bízunk-hiszünk benned, magunkban, a szeretet erejében, s egy szép, új évben!
