235 éve vezették be a keddi és pénteki piaci napokat városunkban
– Az 1745-ben megváltott Félegyháza és pusztái nagy lehetőséget kínáltak az idetelepedő családoknak. A szabad paraszti gazdálkodás lehetőségének és a jászkun kiváltságoknak köszönhetően egyre jobban gyarapodott Félegyháza népessége. A lakók áldozatos munkája vitte előrébb évről évre azt a parasztközséget, ami először a Kiskun kerület központjává vált, majd 1774. február 4-én Mária Terézia kegyéből mezővárosi rangot kapott.
Az itt lakó polgárok közszükségletei miatt igen hamar fellendült a kereskedelem, a helyi áruforgalmat a heti piacon és vásáron bonyolították le. A kereskedők számára üzlethelyiséget építettek, a mezővárosi rang elnyerése után pedig évenként négy országos vásárt tartottak.
Félegyháza központjának két, egymást keresztező főút tölcséres kiszélesedése négy piacnak adott helyet a 20. század közepéig. A vásárjog megszerzése után, a lakosok hatalmas fejlődése miatt megnőtt az igény a piacbővítésre. A lakosok a piacbővítésben a mindennapos adásvételeket látták, azonban a városi tanács 1787. december 1-jén úgy határozott, hogy csak kedden és pénteken lehet a piacokat megtartani. „…minden kedden és pénteken heti vásárokat kell tartani, ahol a lakosok kötelesek mindenféle és minél több konyhai aprólékot – lencsét, borsót, kását, tojást, vajat, baromfit, pulykát, tyukot, stb. árulni…”
A mostani Petőfi-téren, a gyalogpiacon árulták a mezőgazdasági termékeket, 1824. november 4-étől pedig a ruha- és háziipari termékeket. A tér másik oldalán, a Hattyúház mögött hosszan terült el a tejpiac, a mostani Szent János-téren a városháza előtt volt a gabonapiac. A Szegedi út mentén, a Kalmár-kápolna és az 5-ös út helyezkedett el a baromfipiac, mögötte a használtcikkek vására, a zsibpiac, a nép nyelvén kukucskapiac. A halat a Béke-téren, a Sarlós Boldogasszony Templom előtt vásárolhatták meg a város polgárai a 19. század közepétől.
Az 1850-es évek rendelkezései következtében a piacokat összevonták, majd áthelyezték a Béke-térre, az egykori Fehér iskola telkére. Beiktatták a vasárnapi piacnapokat, külön helyen csak a zsibpiacot és az állatpiacot lehetett megtartani. Az újratelepítés után a heti piacokon volt lehetőség a nevelt jószágokat eladni. Megnőtt az igény a heti szakosodott, egymástól elkülönült állatvásárok tartására. Emellett a terményes vagy más néven a szekeres piac is elengedhetetlen volt. A ló-, marha-, juh-, disznó- és baromfivásárok a városban, a mostani Móraváros területén, a baromfivásár pedig a jelenlegi Móra-téren volt. Az 1930-as években a heti állatvásárok kiszorultak a város keleti részére, a Csongrádi és Alpári út közötti nyomásra, a vásártér előtti területre.
V. B.
