Nevelőszülőnek lenni hivatás, nem munka
– Mikor és hogyan lett nevelőszülő?
– 10 évvel ezelőtt találkoztam először nevelt gyermekekkel egy ismerős családnál. Akkor már három gyermek édesanyja voltam, de a legkisebb lányom mindig szeretett volna még kistesót. Ekkor kezdtem jobban utánajárni a nevelőszülőségnek, így kerestem fel a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltatót. Motivációs levél és önéletrajz beküldése után egy személyes beszélgetésen vettem részt, majd az egészségügyi és pszichológiai alkalmassági vizsgálatot követően felmérték, hogy az előírt környezeti feltételeknek megfelel-e a lakás. A jelentkezés után pár héttel már indult is a nevelőszülői tanfolyam, ahol nevelési tanácsadóval és tapasztaltabb nevelőszülőkkel beszélgettünk, oktatófilmeket néztünk, önismereti feladatokat végeztünk, majd a tanfolyam egy beszélgetős vizsgával zárult.
A működési engedély kézhezvétele után a két kisebb gyermekemmel ellátogattunk a Napsugár Gyermekotthonba, ahol az akkor még csak 3,5 éves Zsoltikát ismertük meg, a találkozás mindenki részéről szerelem volt első látásra. 2013. december 23-án érkezett a családba, és egyből elkezdtünk mézeskalácsot készíteni. 2016 nyarának végén kaptam az akkor 6 éves Dzsinust, majd 1 hónappal később a 20 hónapos Natit. Később csatlakozott hozzánk 8 hónapos várandós nagylányként Ildikó, akinek a kisfia, Kristóf, a mi családunkba született, így ő volt az első nevelt unokám. Amíg Ildikó férje a nevére nem vette, addig őt is én neveltem. Velük azóta is napi szinten kapcsolatban vagyok. 2022 áprilisában pedig a tízéves Alex is megérkezett hozzánk.
– Milyen érzés egy ekkora családot vezetni?
– Eleinte szokatlan volt számomra a nagy család, gyermekkoromban csak nyáron a nagyszülőknél jöttünk össze, de mindig is szerettem volna nagy családot. Nálunk mindig történik valami, nincs olyan hónap, hogy ne lenne születésnap, vagy névnap. Ötvenévesen is fiatalon tartanak, mert mindig mozgásban kell lenni mellettük. A vérszerinti és a nevelt gyermekek összetartóak, olyanok mintha mindannyian édestestvérek lennének. Következetes vagyok, nem szigorú, közösen megbeszéljük a problémákat. Így tudom az életre nevelni őket.
Úgy szeretném majd kiengedni mindannyiukat a családból, hogy rendezett legyen az életük és saját lábukon is megálljanak. 24 éves korukig maradhatnak velem, az a célom, hogy jó végzettségekkel kerüljenek ki az életbe, a képességeiknek megfelelő tudással. Nálam megtanulják, hogyan kell családban élni, főzni, mosni, ügyeket elintézni.
– Hogy telnek a mindennapok?
– Általában önállóan kelnek reggel, beágyaznak, fogat mosnak, 7:15-re kész van mindenki, majd indulás az iskolába. Büszkén mondom, hogy mind a négyen nagyon jó tanulók. Iskola után átnézzük a házi és szorgalmi feladatokat. Sokat játszanak együtt, énekelnek, táncolnak, viccelődnek és segítenek egymásnak a tanulásban, nekem pedig a házimunkában. Kreatívak, imádnak rajzolni, naponta 30 rajz biztosan készül. Rendszeresen járnak úszni, a fiúk focizni, a lányok lovagolni. Általában este 8 órakor pedig lámpaoltás. Mozgalmasak a hétköznapok és a hétvégék is. Sok helyre megyünk, nem vagyunk itthon ülős csapat. A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató rengeteg eseményt szervez, sportprogramokat, kirándulásokat, színházi és cirkuszi látogatásokat, táborokat.
– Mit jelent Önnek a nevelőszülőség?
– Szeretek gondoskodni a gyermekekről, nagy örömet okoz nekem is az ő sikerük, például az iskolai szereplések, a jó jegyek. Büszke lehetek rájuk. Rengeteget tanultam tőlük és rengeteg szeretetet kapok. Nevelőszülőként sosem unatkozom, mert mindig történik valami, aminek örülni tudok. Annyi mindennel szembesültem már az elmúlt években, hogy a problémamegoldó készségem is sokat fejlődött. Sok a feladat és a kihívás, de együtt mindig kitaláljuk a megoldást. Hogy mi okoz nehézséget? Nagy kihívás, amikor új gyerek érkezik, ilyenkor legalább fél év mire mindenki újra megtalálja helyét a családban. Nehéz a feladatunk, mert úgy kell őket szeretni, hogy a vérszerinti szülővel is megmaradjon a kötődésük. A vérszerinti szülőkkel való kapcsolattartásra fel kell készíteni a gyermekeket. Azt a helyzetet is kezelni kell, ha nem jön el anyu vagy apu. Ekkor csalódottak, szomorúak, szétszórtak, vagy önmagukat okolják, hogy valami olyat mondtak, vagy tettek, amiért nem jöttek el a szülők. Ilyenkor sokat kell beszélgetni velük, mert egymással is feszültebbek. Nem tudom pótolni a vérszerinti szülőket és nem is szeretném, mégis mamának szólítanak.
– Hogyan készülnek az ünnepekre?
– Édesszájúak, így rengeteg süteményt sütünk majd. A mézeskalácstésztát én gyúrom, utána ők szaggatják ki és díszítik. A lányok az egész házat kidekorálják és a fa díszítése is a gyermekek dolga. Karácsonykor a most itt lévő 4 nevelt gyermek mellett a 3 vérszerinti gyermeken is eljön családostól, ilyenkor csaknem negyvenen szoktunk lenni. Ma már teljesen természetes, hogy ekkora család vesz körül.
G. E.
