Sokat készültek, de izgalomra semmi okuk
Képgaléria
Könyvvel és papírlapokkal a kézben várakoztak, számukra még újdonság a szereplés, a közönség, és főleg a zsűri. A Móra Mesemondó Találkozó negyedik, korcsoportos elődöntőjére a vártnál többen jelentkeztek, ezért – ahogy az már az utóbbi napokban megszokott – 2 csoportra kellett osztani a versenyzőket és a zsűrit.
Heni, „A hatrongyosi kakasok” előadója Kunszállásról érkezett:
– Anyukám sokszor felolvasta nekem a mesét, a tanár néni is, és persze én is olvasgattam, így lehetett megtanulni. Egy egészen picit izgulok csak, de semmi okom sincs rá. Arra kell figyelnem, hogy el ne tévesszem valahol a szövegét.
Patrik „A király kenyere” című mese avatott ismerője:
– Nem egészen én választottam, de tetszik, jó mese. Móra Ferenc írta. Az én módszerem pedig: Naponta elolvastam és megtanultam 10 sort, így haladtam, és összeállt az egész. Izgalom? Nincs.
Zsófia édesanyja segítségével választotta a „Nagyapót”:
– Körülbelül 1 hónapja kezdtem el a tanulást, miután anyukám mutatta, hogy melyik mesét javasolja. Naponta egyszer-kétszer kellett elolvasnom ahhoz, hogy ne nagyon kelljen belenézni a könyvbe. Sokat gyakoroltam a hangsúlyozást, és van egy rész a mesében, ami úgy kezdődik, hogy „nagyapó szeretnék lenni”, akkor túl gyorsan mondom, erre kell vigyáznom. Majd lassabb leszek, és nem izgulok.
Csongor a „Gergő juhász kanala” c. mesével érkezett:
– Anya nagyjából, vagyis teljesen segített. Ő volt az előolvasó, én meg mondtam utána. Az őszi szünet előtt kezdtem tanulni. Mint Zsófinak, nekem is fontos, hogy ne gyorsítsak be, mert hajlamos vagyok elhadarni. Remélem, tetszeni fog a zsűrinek.
A zsűrinek bizonyára tetszett, és a következő héten már a városi döntőbe jutott gyerekekkel találkozhatunk.
tli
