A Vasutas becses örökség, amely kötelez
Borítókép és további fotók: archív – G. Z.
Abonyi Péter elnökkel beszélgetett a megyei hírportál munkatársa a klubról és az ő szerepéről a klubban.
A kisebbik kiskunfélegyházi klub, a Vasutas SK egészen a 2019/20-as bajnokságig hosszú ideje a megyei másodosztályban szerepelt, a 2020/21-es idényben azonban már a megye háromba neveztek. Volt, aki már eltűnni látta a süllyesztőben a klubot, akik azonban ismerik Abonyi Pétert, azok esküdtek arra, hogy egyrészt ő soha nem hagyná a Lokit elsüllyedni, másrészt pedig aligha van még egy klubelnök, aki annyira szívén viseli egy egyesület sorsát, és olyan sokat tesz egy csapatért, mint ő. A puding próbája az evés, és egy konkrét listával kerestük meg a Vasutas SK elnökét, hogy egy találomra összeállított, futballcsapatnál elképzelhető, minél szélesebb skálájú teendők listáján felsorolt feladatok közül vajon mennyi az, amit ő maga lát el a Vasutasnál.
A játékoskeret összeszedése, rendben tartása, egyben tartása természetesen az ő feladata. Aligha jelent meglepetést, hogy ő intézi az igazolásokat, a bajnokságok előtt a nevezéseket. Ő szervezi meg az elutazást a meccsre, ugyanakkor ennek a kérdésnek egy tovább részletező változatára, hogy vajon sofőr is az idegenbeli fellépéseknél, nemmel felelt. De mint kiderült, csak azért, mert a Vasutasnak busza nincs, nincs is pénzre rá, így aztán személyautókkal utaznak az idegenbeli meccsekre, és abból viszont Abony Péter becsülettel kiveszi a részét, hiszen annyi játékost szállít a saját kocsijában, amennyi befér, vagyis négyet. A listát folytatva kiderült, hogy az ő reszortja a játékvezetők fogadása, a mérkőzés előtti jegyzőkönyvek és a cserejátékosok kártyáinak a kitöltésével kapcsolatban azonban kiderült, hogy ott már van segédje, mégpedig Hideg Ferenc, aki egyfajta második technikai vezetőként ezt a feladatot olykor magára vállalja. Aki azonban ezen a ponton azt gondolná, hogy akkor itt le is zárul azon feladatkörök sora, amelyeket Abonyi Péter ellát, amelyeket egy klubelnök egyáltalán elláthat, az nagyon tévedne. Ő ugyanis a pályakarbantartó is, tehát ő nyírja és tartja rendben a pálya gyepét, de ő gondoskodik a mezmosásról, no meg a pályán a vonalak meghúzásáról. Magyarán, semmilyen feladat nem derogál neki, ami a klubbal kapcsolatos. Mindezekből nyilvánvalóvá válik, hogy Abonyi Péter a szó átvitt és konkrét értelmében is mindenese a Vasutasnak, hivatalosan ugyanakkor az egyesület tagja, egyúttal elnöke. Az azt firtató kérdésre, hogy mit jelent számára a Vasutas, elmondta, hogy valahol a hobbi és a szenvedély keveréke ez a kapcsolat. Amely még aktív játékosként kezdődött.
– Miskolczi István alapította a kiskunfélegyházi Vasutast még 1930-ban – tekint vissza a kezdetekre.
– Ő élt-halt a fociért, és elsősorban Vasutasért. Én 1973 októberében kerültem oda, kapusként. Nem is védtem rosszul, olyan játékosok társaságában, mint a kecskeméti Hájer Sándor és a kiskunhalasi Agócs Lajos, még ifiválogatott is lettem. A bevonulás miatt fölhagytam a focival, és a leszerelés után sem tértem még vissza jó sokáig, ám amikor már nagyon hívtak haza, akkor 1984-ben visszatértem, és maradtam is a klub kapusa egészen 2002-ig.
Miskolci István halála után aztán ő lépett a klubalapító örökébe, és látja el ezt a feladatot azóta is az alapítóhoz méltó alapossággal, módszerességgel, lelkesedéssel. Arra, hogy 2019-ben miért volt kénytelen alsóbb osztályban indulni a klub, egyszerű és sajnálatos a felelet. – Elsősorban az volt a probléma hogy a játékosok többsége elment. Az ok egyszerű: a Vasutasnál mi nem tudtunk fizetni, ugyanakkor manapság sok helyen már a megye kettőben is képesek prémiumokat felajánlani, és mi azokkal a klubokkal nem tudjuk felvenni a versenyt. Így aztán először majdhogynem elfogyott a keret, másrészt viszont aztán a nyár folyamán megújult. Az ugyanis meg sem fordulhatott senkinek a fejében, hogy megszűnjön a Loki. Szerencsére játékos-utánpótlás is érkezett. A Kiskunfélegyháza második csapatából kerestek meg többen is – olyan labdarúgók, akik nem kaptak komoly szerepet a csapatban – azzal, hogy szívesen játszanának a Vasutasban. Örömmel fogadtuk őket, és aztán velük, no meg a néhány, az előző garnitúrából maradó játékossal el tudtunk indulni a harmadosztályban, és azóta is ott szerepelünk, hol több, hol kevesebb sikerrel.
Ezek fényében tehát nyilvánvaló, hogy természetesen helyiek szerepelnek abban a Vasutasban, amely méltán büszke arra, hogy meglehetősen párját ritkító módon a pályája a sajátja. És hogy mi motiválja a csapatot, a társaságot? – A foci szeretete. A srácok focizni akarnak, és egy jó közösséget akarnak, és azt itt meg is találják. Aki beilleszkedik nálunk, az hamar itthon érezheti magát, hamar megtapasztalhatja a családias hangulatot.
A közelmúltban TAO-pénzeket sikerült Abonyi Péternek az egyesület számára elnyernie. – A TAO-pályázat segítségével tudtunk szerezni új melegítőket, új labdákat, új szereléseket. Persze nem nagy dolgok ezek, de számunkra sikerélmény volt, hogy ilyen sok új szerelés került a csapathoz. És ez az, amit a játékosoknak tudunk nyújtani. Ugyanakkor felújítottuk az öltözőt, szigeteltük az ajtókat, az ablakokat, megoldódott a meleg víz kérdése, és ismétlem, tudom, hogy nem nagy dolgok ezek, de ettől lesz családias a hangulat, az ilyen apró örömök segítenek abban, hogy mindenki ténylegesen a magáénak érezze azt, ami a miénk.
A hazai mérkőzéseket követően rendre közös vacsorával zárják a napot, a gulyáslevest, a körömpörköltet és hasonló, tájjellegű ételeket a csapat fő támogatója, Horváth Zoltán, a Kulacs étterem tulajdonosa szállítja.
Problémák, nehézségek persze vannak – hol nincsenek? – , az idei ősszel egy olyan mérkőzés akadt, ami félbeszakadt, a Vasutas kerete ugyanis nem sokkal a kezdés után elfogyott. – A három héttel az őszi zárás esedékes meccse előtt már tudtuk, hogy nemigen tudunk Ballószögön kiállni. A keretből sokan voltak betegek, többen előre tudták, hogy munkahelyi elfoglaltság miatt nem tudnak eljönni, ráadásul lett három sérült is az előző meccsen. Kértük ugyan a ballószögieket, hogy halasszuk el a meccset, de nem mentek bele, így aztán heten tudtunk kiállni, aztán egy sérülés miatt el is fogytunk – tekint vissza az elnök. – Ami pedig az őszi szereplésünket illeti, elégedett nem vagyok, mert szereztünk ugyan néhány szép győzelmet, viszont hogy ha a kulcsemberek végig a rendelkezésünkre álltak volna, jobb is lehetett volna a vége.
Kimondottan edző egyébként nincs a csapatban, a megye egyes múlttal is rendelkező, tehát tapasztalt labdarúgónak számító Makai Zoltán az, aki az edzéseket irányítja, aki a mérkőzéseken igyekszik – nagyjából játékos-edzői szerepben – dirigálni a csapatot. Szurkolója inkább már csak maroknyi van a csapatnak. A 2002/2003-as idényben, amikor a harmadik ligát megnyerve följutottak a másodosztályba, akkor alkotta egy jó félszáz fős kemény mag a szurkolótábort, mára annak a tábornak a maradéka alkotja azt a magot, aki esőben, szélben is kitart a csapat mellett. Ők tavasszal is támogatják majd a Lokit, és ott lesznek a mérkőzések kezdésére, amikor a csapat a mérkőzés kezdése előtt kiinteget, és büszkén, vasutas-tartással kiáltja: Vasutas!
