„A csend hangja szól a selymeimen, ecsetvonásaim ritmusára”
A selyemfestés varázslatos, meditatív világába – sok más vállalkozó kedvű félegyházi társaságában – a Holló László Képzőművész Kör adventi nyitott műhely foglalkozása keretében volt szerencsém betekinteni, Vakulyáné Varga Erika vezetésével. Később, immár az élménnyel feltöltődve beszélgettünk az ő személyes „selyemútjáról”.
– Mindig része volt az életednek az alkotás, a kreativitás?
– Kiskunfélegyházán születtem. Gyerekorromtól vonzódtam a művészetekhez, zenét tanultam, imádtam olvasni és kreatív tevékenységet folytatni. Édesapám varróműhelyében kerültem kapcsolatba a textíliákkal, bélésselymekkel. Örömöt okozott, ha a maradék anyagokból én is varrhattam kedvemre, eleinte a babáimnak, később magamnak és a gyermekeimnek.
Logopédus-gyógypedagógus diplomám megszerzése óta szülővárosomban dolgozom, beszédzavaros gyermekek és felnőttek terápiájával foglalkozom a pedagógiai szakszolgálatnál. 15 évig segítettem a félegyházi kórházban a stroke-os, illetve különböző sérülések miatt beszédfogyatékossá vált betegek rehabilitációját. Ez különösen szép szakasza volt az életemnek. Mindkét korosztálynál nagy szükség van a kreativitásra, rajzkészségre, ábrázolásra. A gyerekek imádják, ha rajzolok a füzetükbe, a betegeknél pedig olykor csak ez a csatorna működik a kommunikációhoz.
Férjemmel 1985-ben alapítottunk családot, 2 gyermekünk született. Nevelésükben fontos szerepet játszott, hogy a művészetek minden területét megismerjék, színházba, moziba, múzeumba, koncertekre jártunk. Igaz, más területeken diplomáztak, de úgy érzem, ők is ezt a példát adják tovább csodálatos unokáimnak. A kreativitás teljesen egyértelmű a hétköznapjainkban.
– Mikor találtál rá a selyemfestésre?
– Miután gyermekeink önálló életet kezdtek, feléledt bennem a vágy, hogy felfrissítsem rajztudásomat. Jelentkeztem a Holló László Képzőművész Körbe Rátkai Zsuzsa tanítványaként, majd Molnár István és Török Tamás vezetésével fejlesztem készségeimet. Összejöveteleinken előnyben részesítem az akvarellfestést és a színes krétarajzot, de lehetőség van mindenféle technika kipróbálására. A selyemfestés viszont a munkám során talált rám. A logopédiai fejlesztés kiegészítő terápiájaként, taktilis (tapintás) érzékeléshez vásároltunk játékokat, köztük egy selyemfestőkészletet. Mindent tartalmazott, ami az induláshoz kell: festékeket, ecseteket, keretet, és több előnyomott kendőt, amelyek kifestését a munkatársaim rám bízták.
Az első ecsetvonásnál éreztem, hogy ez az én technikám. A selyemanyag érintése, a festék futása, szemet gyönyörködtető keveredése elvarázsolt. Ezután folyamatosan kerestem a lehetőséget, interneten kutakodtam a különböző technikák iránt, tanfolyamokra, workshopokra jelentkeztem. Eközben komoly eszközkészletet állítottam össze. Feszítőkereteket a férjem készített, ezekre feszítem fel a selyemanyagot. Festékekre, kontúrozókra, ecsetekre és alapanyagokra költöttem magas összegeket, mert ez egy drága hobbi. Négy éve Csörnök Enikő selyemfestőnél végeztem el egy mesterképző kurzust. Tőle tanultam meg azt a sajátos technikát, amivel ma már sálaimat, kendőimet, képeimet festem. Hernyóselyemre, gőzfixálós festékkel dolgozom.
– Vannak kedvelt, visszatérő motívumok, amikkel előszeretettel dolgozol?
– Legtöbbször a természetből merítek inspirációt, de szívesen tanulmányozom a nagy festők, például Klimt, Mucha stílusjegyeit, mintáit, illetve a magyar népművészet motívumait.
– A Nyitott műhely egyik legnépszerűbb napja volt a selyemfestés. Ez mindig így van?
– A Holló-kör által meghirdetett workshopokat volt szerencsém többször is vezetni. Itt vasalóval, hő hatására fixálódó festéket használunk. Ez egyszerűbb, de mégis látványos technika, a résztvevők nagy örömére. A sikerélmény garantált.
– Mi fogott meg téged a technikában?
– A selyemfestés megtanított a tervezés fontosságára, pontos vonalvezetésre, koncentrációra, a színek harmonizálására. Amíg a folyamatban vagyok, teljesen kizárul a külvilág, csak zene szól, befelé figyelek, átadom magam az alkotásnak. Ezt már a férjem is megtanulta, ilyenkor ő készít vacsorát magának…
A hobbim és a hivatásom egyensúlyban tart. Amikor nem „tanítom” a hangokat, és nincs szükségem szavakra, a csend hangja szól a selymeimen, ecsetvonásaim ritmusára.
T. T.
