Titkok a levéltárból – Piroska István festőművész Félegyházán
A festő Kiskunfélegyházához is kötődik: városunkban rendezte első önálló kiállítását. A helyszín kiválasztásában bizonyára szerepet játszott, hogy a kiskunfélegyházi városi katolikus főgimnáziumban végezte el a gimnázium 7-8. évfolyamait az 1901/1902-es és 1902/1903-as tanévekben. Aktív, bíráló bizottsági tagja volt az 1902-ben a gimnáziumban alakult Petőfi Önképzőkörnek. A kör 1903-ban hangversenyt szervezett a Petőfi-szobor javára. Ebből az alkalomból Piroska egy, a sajtó említése szerint „művészi kivitelű” táncrendet festett. Az érettségi vizsgát is Félegyházán tette le. Az évfolyam 24 érettségi bizonyítványt szerzett tanulója közül öten jogi, ketten orvosi, hárman tanári, heten hivatalnoki pályára készültek, egy-egy tanuló papi, bányászati, illetve erdészeti pályára tervezett lépni. A diákok közül ketten is művészi pályára adták a fejüket, ami ritkaságnak számított, főként azért, mert ábrázoló geometriát (rajzot) Piroska István nem tanult itt, a táncrend megfestése alapján azonban ambíciói széles körben ismertek lehetettek.
Piroska István valóban művésszé érett. Tanulmányúton járt Olaszországban és Németországban, valószínűleg Galíciában is. Városunkban először Vesszősi József könyvkereskedésében voltak láthatók (és megvásárolhatók) Piroska festményei már 1908 körül. Első önálló tárlatát a kiskunfélegyházi főgimnázium rajztermében láthatta a közönség 1908. december 19. és 1909. január 1. között. Ennek azért is van jelentősége, mert országos, kollektív tárlaton először csak 1909-ben vett részt, nagy sikerű egyéni kiállításai pedig ezt követően 1910-ben Csongrádon, 1911-ben Szentesen nyíltak. Elképzelhető, hogy az önálló bemutatkozásra a népesebb, polgárosodottabb iskolavárost tartotta alkalmasnak. Nem biztos azonban, hogy a kiskunfélegyházi szereplés ötlete tőle eredt. A tárlatot az 1907-ben alakult Közművelődési Egyesület szervezte, a művész mintegy 150 olajfestménye és grafikája volt látható. (A kutatás jelenlegi állása alapján jelenleg összesen sem ismert ennyi műve.) A kiállításra belépőjegyet is kellett váltani, ennek árát azonban kedvezményesen állapították meg, hogy a képek minél több érdeklődőt vonzzanak. A helyi sajtó többször beszámolt a tárlatról, az újságírók röviden méltatták az elégikus, intim hangvételű tájképeket.
A félegyházi sajtóhíradásokat a csongrádi újság is átvette.
Néhány évvel később, 1912-ben a félegyházi sajtó a festő korai haláláról és temetéséről volt kénytelen beszámolni. A gyenge testalkatú művész tüdőbajban szenvedett, vakbélgyulladásban hunyt el. „Különösen szerette a szabad természetet, a susogó, lombos fákat, a székvirágtól fehérlő alföldi rónaságot, a meghitt virágos kertet, de legeslegjobban a hullámos szőke Tiszát s ennek füzes partjait.” – írták a temetését követő héten. A gyászszertartáson művészbarátai mellett jelen volt Mednyánszky is.
A korabeli hírlapok szerint több festménye kelt el Félegyházán, így az értékes életmű lappangó, jelenleg ismeretlen darabjait őrizhetik a családi gyűjtemények.
Brunner Attila
