Lemosni a lélekről a mindennapok porát
Képgaléria
– Számomra ajándék, hogy bemutathatom kedvenc technikámat. Amikor hat éve beléptem a Holló-kör alkotói közösségébe, elindult bennem egy máig tartó folyamat, ami belső világomat a felszínre hozza. Bizalmas és személyes, olykor akár elrejtett érzéseim ott vannak a képeimen. Mi több, egy-egy kiállításon mások szeme előtt is kitárulkoznak. Alkotóként közvetítő vagyok, és nem mellékes, hogy milyen hatást váltok ki a nézőből. Fontos, hogy átadhassam, és megértessem a pillanatok adta szépséget, a világ apró csodáit, amik a szemünk előtt tűnnek fel. Erre a 2019-ben megrendezett első kiállításom óta törekszem.
– Hogyan fér meg egymás mellett a pedagógus és a művész?
– Azt mondják, akit az Istenek nem szeretnek, azt pedagógussá teszik. De az a fajta érzékenység, ami az alkotó embert jellemzi, a másik nehézség. Mégis e kettő éltet és segít továbblépni minden problémán. Amikor egy trópusi virágot egy vonallal lerajzoltam, hogy majd utána aprólékosan kidolgozom, a Holló-körben bemutatva megálljt parancsoltak, hogy ez egy teljesen kész, egyvonalas rajz. Akkor éreztem azt, hogy valami szép dolog indult el tollal a kezemben, amit nagyon szeretek csinálni. Nem teljesen újkeletű a rajzolás az életemben. Gyerekkoromban is lépten-nyomon alakokat rajzoltam Anyukám hatására is, aki mindig skicceket készített. A Bajai Tanítóképzőben rajzra szakosodtam, de én magam nem készítettem képeket. Rajzórákon skicceket firkantottam a táblára, fiatal pedagógus koromban rövid ideig dolgoztam a Kecskeméti Rajzfilmstúdióban, a Pedagógiai Intézet felkérésére alsó tagozatos kísérleti tantervű irodalmi tankönyveket illusztráltam, jelenlegi iskolámban, a Mezgében is foglalkozom a tehetséges, rajzolni vágyó tanulókkal. Emellett a félegyházi Tourinform Iroda felkérésére több alkalommal vettem részt a várost népszerűsítő rendezvényeken, például Kecskeméten, Hajóson, Kunszentmiklóson... Ilyenkor azonnali portrérajzolást is kérhettek tőlem az érdeklődők.
– Milyen szerepe van az életedben az alkotásnak?
– Mindent kép formájában látok. Sokszor színes páccal vidámítom a feketét, legtöbbször pirossal, máskor vizes ecsettel elmosom a kemény vonalakat, szürkés tónusokat adva a képnek. Kipróbáltam már sok technikát, mert kíváncsivá tesz, és a színek elvarázsolnak, de mindig tussal fejezem be. Szeretem, ha egy kép több variációban is elkészül, ezt igazán izgalmasnak találom. Sokszor festményekről is készítek rajzot, pasztellképet, akvarellt, tusrajzot, de kipróbáltam az akrill- és olajfestészetet is. Számomra kellemes zene és társaság mellett a teljes kikapcsolódást nyújtja a rajzolás. Ezért művésztársaim foglalkozásain is örömmel veszek részt, ahová a családtagjaim is szívesen elkísérnek. Egyetértek Pablo Picassoval, aki szerint „A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát”. Kívánom mindenkinek, ennek az igazán szép érzésnek a megtapasztalását! Ezért is közreműködöm rendkívüli örömmel a Nyitott Műhely foglalkozásain.
T. T.
