Szenvedélye hajtja Félegyháza önkéntes videókrónikását
Borítókép: Vajda Piroska
Erről és a mintegy háromezer darabos bakelitlemez-gyűjteményéről is beszélgetett vele a megyei hírportál munkatársa.
Dulity Kálmán zeneimádóként már egészen fiatalon megszállottan rögzítette szalagos magnójával a rádióműsorokat, főként kedvenc zeneszámait. A vidózás a '70-es évek végén indult. Édesapja, Dulity Tibor festőművész kérte meg, hogy vegye fel az egyik kiállításmegnyitóját. Az első próbálkozás olyan jól sikerült, hogy Kálmán kedvet kapott a vidófelvételek készítéséhez, így rendszeresen rögzítette édesapja kiállításait és más eseményeket, koncerteket is. Szenvedélyévé vált a videózás. Elmondta, a pályaválasztás előtt megfordult a fejében, hogy operatőr lesz, mert mindig is szeretett képekben gondolkozni. Majdnem jelentkezett is Mafilm egyik hirdetésére, de aztán nem volt hozzá elég bátorsága, így az édesapjától örökölt művészi vénát dekoratőrként kamatoztatta. Ez lett a hivatása. A videózás megmaradt hobbinak. Hangsúlyozta, nem szeretné pótolni a helyi televíziót, de fontos lett számára a dokumentálás és az átadás is. Felvételeivel szeretne örömet okozni a félegyháziaknak, ezért az egyik legnagyobb videómegosztó csatornára rendszeresen fel is tölti az által készített filmeket.
A legtöbbet a könyvtárból is ki lehet kölcsönözni. Több száz felvételt tett már közkincsé, de archívumában is rengeteg olyan képsort őriz, amelyeket még nem digitális technikával, hanem szalagra rögzített. Ezek digitalizálásán is folyamatosan dolgozik.
Kálmán azt is elmesélte, kezdetben kölcsönkamerával dolgozott, később saját készüléket is vásárolt. Sőt, folyamatosan fejlesztette a hobbijához szükséges technikai hátteret, szeret ugyanis megfelelni a szakmai elvárásoknak, ezért autodidakta módon folyamatosan képezte is magát. Bár már nyugdíjas, de mint mondta, most is szívesen tanul, szívesen tökéletesíti a tudását.
Az elmúlt évtizedek alatt nagyon sok eseményt rögzített: kiállításokat, koncerteket, előadásokat, de még cigánytemetést is. Örömmel tölti el, hogy sok olyan művész kiállítását örökítette meg, akik már nincsenek köztünk. Megkapta már kritikaként, hogy minek bajlódik ezekkel a filmekkel, hiszen senkit nem érdekel. Ám, Kálmán úgy véli, ha már egy embernek örömet okoz vele, akkor megérte a fáradozást. Ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy ezek kordokumentumok, amelyek később, évtizedek múlva lesznek igazán értékesek. Éppen ezért szenvedélyesen gyűjti a mások által készített régi félegyházi filmeket is.
Elmesélte, hogy az elmúlt évtizedek során előfordultak kisebb-nagyobb bakik is. Így például egyszer Csongrádon rögzített egy Demjén Ferenc koncertet és azt nagy lelkesen közzé is tette, hogy másoknak is örömet okozzon vele. De akkor még nem tudta, hogy ezzel szerzői jogokat sért. A filmet gyorsan le is tiltották. Olyan is előfordult, hogy ballagást rögzített és a felvétel nem tetszett az egyik lánynak és ezért reklamált. Természetesen Kálmán azt is levette a videómegosztó csatornáról.
Kálmán életében a másik nagy szerelem a zene és a bakelitlemezek. Néhány évig saját zenei műsora is volt a helyi rádióban, ahol főként jazz zenével foglalkozott. Természetesen ezeket az élő műsorokat is mind rögzítette és archiválta.
Még arra is emlékszik, hogy az első lemezeit – a Bergendyt, Vivaldi Négy évszak, Muszorgszkij Egy kiállítás képei, Syriustól Az ördög álarcosbálja – 1971-ben a városháza alatt lévő egykori könyvesboltban vásárolta. Ezeket a mai napig őrzi. De nem csak a félegyházi könyvesboltban vásárolt, rendszeresen kijárt Jugoszláviába, majd később nyugatra lemezekért. Bárhol járt a világban, soha nem jött haza üres kézzel, így mára csaknem háromezer hanglemez büszke tulajdonosa. Gyűjteménye számos értékes, ritka darabot tartalmaz. Neves hazai és külföldi előadók albumait.
A zene és a hanglemezek iránti rajongásnak sok barátot köszönhet, rendszeresen összejönnek, börzéket rendeznek, ahol cserélik, adják-veszik a lemezeket – sorolta Kálmán, aki azt is elmondta, hogy hazánkban 1999-ben szűnt meg a hanglemezgyártás, de az utóbbi években ismét reneszánszát élik a bakelitlemezek, egyre többen térnek vissza ehhez a hanghordozóhoz, mert sokkal szebb és jobb minőségben szól általa a zene, mint digitálisan – vallja Dulity Kálmán. Hozzátette, nemcsak az idősebb korosztályban, hanem a fiatalok körében is egyre népszerűbbek a vinyl-lemezek.
A bakelitlemez hallgatásának szertartása van: kivesszük a borítóból, ami maga is egy műalkotás, megtisztítjuk a lemezt és a tűt, már a nulladik perctől oda kell figyelni rá, nem lehet „másodállásban” hallgatni. Ahogy az egyik hazai lemezbolt-tulajdonos, Pápai Sándor fogalmaz: „Az analóg a meghitt vacsora, a CD a sima ebéd, a spotify a fast food”. Hasonlóan vélekedik Dulity Kámán is, akinek minden hangulatra van megfelelő lemeze. Ha szomorú, akkor felvidítja, ha túlpörög akkor lelassítja a zene.
