„Művészet nélkül nincs élet”
– Mesélj kérlek a gyökereidről!
– Kiskunfélegyházán nőttem fel. A Constantinum Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Technikum, Kollégiumába jártam általános iskolába és ott is érettségiztem. Nagyon szerettem az ott eltöltött 12 évet, mert jó volt a közösség, a pedagógusok is kedvesek, szakmailag felkészültek voltak. Az édesanyám is ott tanít.
– Miért döntöttél a filmes tanulmányok mellett?
– Mindig érdekeltek a művészeti ágak, különösképpen azok, amelyek képileg jelenítik meg a gondolatokat. A Szegedi Tudományegyetemet választottam, ahol a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karon szabadbölcsészet, azon belül filmelmélet és filmtörténet szakirányon szereztem meg az alapdiplomámat. Erre építve vizuáliskultúra-képzésen mesterdiplomáztam.
– Jelenleg a művelődési központ kollektíváját erősíted. Hogyan tudod a tanultakat hasznosítani a munkádban?
– A szakmámban nagyon nehéz elhelyezkedni, mivel a kapcsolatok határozzák meg a lehetőségeket. A művelődési központban végzett munkám során részben hasznosítani tudom a tanultakat: online tartalmakat szerkesztek a honlapunkra, kiállításokat szervezek és fotózom is az eseményeket.
– Ha – mint bárki más – filmet, sorozatot nézel, másként teszed, mint egy átlagos néző?
– Biztosan. Ha nem is tudatosan, de mindig elemzem a látottakat. A leglényegesebb számomra, hogy ne csak passzív szórakozást nyújtson az, amit nézek, hanem narratívájában, cselekményében legyen valami csavar, lehessen rajta gondolkodni. Az összhatástól szeretem a filmeket. Például Tarantino, vagy Park Chan-wook olyan látásmóddal képes megközelíteni a képi világot, amiben én megtalálom önmagamat. Hiszek az első nézés, az első olvasás erejében. De ha megragadott a műben valami, máskor is megnézem, elolvasom. Most éppen a Gabriel García Márquez kolumbiai író 1967-ben kiadott nagy sikerű regényét, a Száz év magányt olvasom újra. Amikor először belekezdtem, nem ragadott magával. Most más a helyzet. A sorozatokat is nagyon szeretem. Ezek választásában is meghatározóak az előbb felsorolt kritériumok.
– Mit jelent számodra a művészet, és hogyan fér meg benned annak szabadsága az informatika rendszeressége és szabályossága mellett?
– Művészet nélkül nincs élet. Számomra egyfajta önkifejezési mód. De az informatika feszességében és pontosságában is megtalálom a játékosságot. Teljesen más nézőpontot kíván mindkettő, amit nagyon izgalmas megélni. Érdekes megtapasztalás például, hogy a művészetekre leginkább esténként vagyok fogékonyabb. Ilyenkor tudok jobban elmélyülni a gondolataimban, átadni magam a látottaknak.
– Hogyan látod magad tíz év múlva? Melyik szakterület felé szeretnél elmozdulni?
– A legfontosabb, hogy boldog legyek. Előbb-utóbb választanom kell, de most még nem tudom, hogy merre fog a mérleg nyelve billenni. Alapvető szükségletem, hogy a munkahelyen komfortosan, jó környezetben legyek. Nagyon szerencsés vagyok, hiszen most is olyan helyen dolgozom, ahol ez mind megadatott.
V. B.
Fotó: Fantoly Márton
