Ismerkedés Kirgizisztánnal

A Földrajzi szabadegyetem programsorozat idei első meghívott vendége Radics Tamás geográfus, túravezető volt, akinek izgalmas történetei alapján megismerhettük Kirgizisztán természeti kincseit és az ott élők népszokásait Hegyek, hágók, jurták, emberek címmel. A január 26-án, a Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Városi Könyvtárban bemutatott előadáson Zsirmik István és Fődi Ágnes a témához illő kirgiz zenéket adott elő. A rendezvény mindenkori házigazdája Bense Zoltán hegymászó és földrajztanár.

Tamás 2013-ban járt először Kirgizisztánban. Azóta évente igyekszik visszatérni ebbe a felfedezésre váró térségbe. Elmondta, hogy az ország bejárása kiváló keresztmetszetet ad a közép-ázsiai népek szokásairól, természeti értékeiről. A gyors ütemben fejlődő térségben megfér egymás mellett a nyugati és a keleti kultúra egyedisége is. Fővárosában, Biskekben még láthatók az orosz fennhatóság miatt megmaradt szocialista jelleget képviselő házak, épületek, de ugyanakkor a csobogókkal, szökőkutakkal teli terek egy fejlett város képét tükrözik. Kirgizisztán domborzata igen változatos: 92 százaléka magas hegységekkel tarkított, illetve több 7000 méternél magasabb csúcsok is láthatók. Legnagyobb álló vize az Iszik-köl, ami egy lefolyástalan hegyi tó és a Tiensan-hegység északi részében helyezkedik el. Víztérfogata alapján ez a világ kilencedik legnagyobb tava. Felülete 1606 méterrel a tengerszint felett terül el és hófödte csúcsok veszik körül. Sosem fagy be, innen kapta nevét, amelynek jelentése kirgizül meleg tavat jelent.

Az ország gazdasági helyzete nehézkes, a legtöbb embernek egyszerre több munkája is van, hogy el tudják tartani a családot. Nagyon sokan élnek állattartásból. A nyári időszakban a családok felköltöznek a magasabban fekvő területekre, ahol jószágaikat szabadon legeltetik, miközben ők jurtákban, vagy a tehetősebbek konténerházakban élnek. A tűzifa hiányát az állatok ürülékének kiszárításával oldják meg és ezzel fűtenek. Az előadó hangsúlyozta, hogy ebben az állapotban már nem büdös. Leginkább birkából készült ételeket fogyasztanak. Úthálózatuk elmaradott, nem ajánlják senkinek az egyedileg történő közlekedést. Kevés az aszfaltos út és azok is sok helyen kátyúkkal telik.

Érdekességként az előadó megosztotta a hallgatósággal, hogy nagyon sok közös szavunk van a kirgizekkel, mint például a kalpag, ami kalapot jelent, vagy az ól, ami a lakóhely megfelelője.

V. B.

Fotó: Fantoly Márton

Kövessen minket a Facebookon is!