Házasság hete – A családdal töltött idő mindig ünnep
Klári tősgyökeres félegyházi, István pedig Vásárosnaményban született. Már mind a ketten a nyugdíjasok. Klári laborasszisztensként dolgozott a kiskunfélegyházi kórházban, István pedig a gyümölcsfeldolgozó üzemet vezetett évtizedekig.
– Mikor és hol ismerkedtek meg?
– A középiskola befejezése után Budapesten elvégeztem egy kétéves laborasszisztensi képzést, majd visszatértem Félegyházára, de már nem egyedül – kezdte a kezdetektől Klári.
– Az érettségit követően nem vettek fel a főiskolára, így egy évig Felsőgödön dolgoztam, miközben felvételi előkészítőre is jártam, mert a Villamosipari Műszaki Főiskolára való bejutás volt a célom. Klári nagynénjénél laktam már két hónapja albérletben, amikor a leendő feleségem a laborasszisztensi képzés felvételi idejére megérkezett hozzánk. A nagynéni megkért, hogy legyek Klári kísérője és menjek be vele Óbudára, a felviteli helyszínére. Ámde, én ugyan olyan járatlan voltam a fővárosban, mint ő – tette hozzá mosolyogva István. Jól sikerült a felvételi, boldogan gyalogoltunk vissza a Nyugati pályaudvarhoz, ahonnan visszajutottunk Felsőgödre. Olyan jól sikerült ez a kirándulás, hogy már a Gellért-tértől kézen fogva haladtunk tovább. Már akkor éreztük, hogy ez a kapcsolat komolyabbra is fordulhat. Ez 1970-ben történt – egészítette ki a történetet István.
– Hogyan alakult utána a közös életük?
– Felvettek a képzésre és Budapesten laktam albérletben. Rá egy évre István is beköltözött a fővárosba, de egy másik lakásba. Akkoriban nem volt szokás összeköltözni a házasság előtt.
– Mivel egy évvel később kerültem be a főiskolára, vagyis 1971-ben és három éves képzést kaptunk, azt gondoltam, hogy majd ha lediplomázom, összeházasodunk Klárival. Azonban ő nem osztozott ebben az elképzelésben, így 1973. augusztus 11-én összeházasodtunk. Az esküvő után egy évig – de már közösen – a felsőgödi nagynéninél laktunk. 1974-ben Kiskunfélegyházára költöztünk. Ez a döntés némi nehézséget okozott: mint a mai fiatalok, önállóan, egymásra támaszkodva képzeltük el a jövőnket… A szakmámon belül szerettem volna elhelyezkedni, de nem sok lehetőségem adódott. Városföld külterületén egy villamosipari alállomásnál ajánlottak munkalehetőséget. Kéz a kézben elmentünk Klárival megnézni a telepet. A közelben volt egy sertéstelep és a szél olyan erős szagot hozott felénk, hogy gyorsan döntésre jutottunk. Nem ez lesz a mi vonalunk. Klári szüleihez költöztünk be, aki a félegyházi kórház laborjában helyezkedett el, engem pedig felvettek a Lenin Tsz-nél alkalmaztak, majd a gyümölcsfeldolgozó üzem vezetésével bíztak meg.
– Mikor érkeztek a gyerekek?
– 1980-ban megszülettek az ikerlányaink. A budapesti élelmiszeripari egyetemen végeztek mind a ketten. Az egyik lányunk Bőcsön lakik a családjával, a másik viszont változatlanul a gyümölcsfeldolgozó üzemben dolgozik. Mind a kettőjüknél két-két kislány unokánk van.
– Több mint fél évszázad ismeretség után mit gondolnak a jó házasság titkának?
– A legfontosabb a türelem, a megértés és a tisztelet – hangsúlyozta ki Klári. Apróbb összezörrenések akadnak, de a nagyobb, életbevágó fontosságú kérdésekben mindig egyet értünk. Mire megöregedtünk, megtanultunk egymáshoz alkalmazkodni.
– Mivel töltik a nyugdíjas éveiket?
– A családdal töltött idő mindig ünnep számunkra. Szeretünk rendezvényeken, kirándulásokon részt venni. Kedvencünk a zempléni- és a bakonyi hegyvidék. Az olvasás is központi szerepet tölt be az életünkben, illetve Klári rendszeresen eljár tornázni, én kertészkedek. A mozgás nekem sem marad ki, naponta sétálunk közösen a környező utcákban.
V. B.
