A képfaragók és képmetszők emlékműve
Lükő Gábor 1963-tól 1971-ig városunkban élt, és a kulturális élet meghatározó egyénisége volt a Kiskun Múzeum vezetőjeként. Számos műtárggyal gyarapította a múzeum anyagát, rendszerezte a gyűjteményt, miközben saját kutatásait is folytatta. Elsősorban a népművészeti dokumentumokat gyűjtötte, annak jelképrendszerét kutatta. Ennek összegzése jelenik meg a most megjelent kötetben is – mondta el Mészáros Márta a könyvbemutatón. A kötetben rendszerbe foglalta a tárgyakat és jelképeket, amelyek azokon megjelentek. 23 tárgytípust, és az azokon megjelenő jelképeket, szimbólumokat elemezte. A tárgyak között többek kötött szerepel a nyereg, az ostor, a sulyok, a guzsaly, a cserépkancsó és a szaruból készült eszközök is – tette hozzá.
Pozsgai Péter történész - a kötet társszerzője - a kiadvány keletkezéstörténetét ismertette. A mű fontosságát a kötetben is megjelent gondolattal ajánlotta az olvasók, a néprajz iránt érdeklődők figyelmébe: „Alig-alig ismerünk valamit népünk művészetéből, és sokszor azt is alaposan félreértjük. Régen közkeletű, közérthető nyelv volt a nép képzőművészete. Minden parasztház tele volt művészeti alkotásokkal. Nem zsúfolva, de tele. És nem a polgári lakás falán függő tájkép közömbösségében, de a parasztember naponta használt munkaeszközeiben élő drága emlékek sugárzásában.”
A könyvbemutatón közreműködött Pázmándi Judit (ének-hegedű) és Vas László (tekerőlant).
H. S.