A fák megmaradnak – ugye?

Vas Antal, a Bankfalui iskola egykori igazgatója egy vele készült korábbi interjúban említette ezt a nagyon figyelemreméltó gondolatot: a fák megmaradnak. A címbeli kérdőjeles kiegészítés már napjaink továbbgondolása. Mert bizony, szükséges továbbgondolni a fenti mondatot: a fák akkor maradnak meg, ha volt valaki, aki elültette, van valaki, aki gondozza és majd lesz valaki, aki megőrzi. Fát csak az ültet, aki bízik a jövőben. A fák még ma – napjaink gyorsan pusztuló természeti világában – is a jövő növényei.

Még a természet szépségeire kevésbé rácsodálkozó emberek is meghatódnak egy-egy idős fa láttán, megérzik annak az emberi életen túlívelő létét. Gyakran azt gondolnánk, hogy ilyen csodás fa matuzsálemekért, vagy akár azok fiatalabb utódaiért is távoli kirándulásokat kell tenni.

És mekkorát tévednénk: kertekben, udvarokon, kíváncsi tekintetek elől elrejtve, vagy csak félig sejtetően láttatva sok szép, termetes fa tanúskodik a városban élők növényszeretetéről. Sajnos keveset ismerünk, pedig ezeknek a fáknak legtöbbje múltunk története.

Egy városépítész mérnök mondta egyszer, hogy valójában minden háznak meg van a maga fája. Ma már azt is tudjuk, hogy minden fának meg van a maga története, amely emberi életek lenyomata. A város történetének egy szeletkéi ezek a fák. Tudunk a városi kertekben egy-egy beszédes atlaszcédrusról, hársfáról, diófáról, körtefáról, tölgyfáról. Minden bizonnyal sokkal-sokkal többen vannak ezek a fák, mint amennyit látunk, ismerünk.

A polgármesteri hivatal városüzemeltetési osztálya egy zöldfelületi értéktár összeállításához folyamatosan felvételezi a közterületeken lévő érdekes, értékes fákat. Keressük azonban a magánterületek hasonló fáit is, hiszen ezek a növények együtt hírmondói a város történetének.

Aki tehát a környezetében tud ilyen fáról, az jelezze ezt az alábbi elérhetőségek egyikén:
e-mail: [email protected], telefon: 76/562-048

Nagy Ágnes
városi főkertész