Éledő természet

Amikor egy kicsit enged a tél szorítása, akkor gyorsan nekilódul a természet, ami soha nem a naptárt nézi, hanem egyszerű érzékelőivel az élő és élettelen környezet bonyolult kölcsönhatásaiból gyűjti információit. A legmagasabb rendű növényi rendszert képviselő fák ébrednek a legkésőbb, jobbára csak márciusban. Néhány cserje és évelő – mint a téli jázmin, a korai loncok, a som, a mogyoró vagy a hunyorok – már korábban, többnyire februárban nekividulnak virágozni.

Az igazi tavaszhírnökök azonban a többnyire apró tavaszi hagymás virágok. A városban most már a legtöbb parkban – fák tövénél, évelő virágok között kis csoportokban, vagy gyepbe telepített nagyobb foltokban – találkozhatunk velük. Hóvirágok, krókuszok, téltemetők, hófények, tőzikék, csillagvirágok és egy-egy nárcisz már január-februárban élénk színekkel mosolyognak a téli világra. Sokáig alig-alig vesszük észre őket, de ahol jól érzik magukat ezek a finom-törékeny kis növények lassan, de biztosan, évek-évtizedek alatt látványos virágmezőkké fejlődnek. A tavasz végére aztán szinte láthatatlan nímandokká válva húzódnak vissza a kizöldült gyepbe, cserjék tövébe, vagy a fák alatti avartakaróba, ahonnan jövőre ilyentájt újra startolnak.

Őket fogják majd követni az igazi tavaszi hagymás virágok március-április-májusban. A nárciszok, jácintok, tulipánok virágai már a szivárvány minden színében pompáznak, hirdetve a természet gazdag sokszínűségét. Ők többnyire nem szeretik sem a bolygatást, sem más növények konkurenciáját, amennyiben ilyen helyen vannak, akkor lassacskán kikopnak a területről. Gyönyörű élénk színeik azonban semmihez nem foghatóak.

Nagy Ágnes
városi főkertész

Fotó: Fantoly Márton

Kövessen minket a Facebookon is!