Kuchinka Vilmos sorsa
Képgaléria
Az eseményen zsúfolásig megtelt a rendezvényterem, ahol Abonyi Szilvia köszöntötte a
megjelenteket. Az igazgató felhívta rá a figyelmet, hogy akárcsak Petőfi Sándor, Madách Imre is 200 éve született. Az előadás kezdetén Mayer László köszöntötte az egykori Kuchinka-tanítványokat, akik szép számmal jelentek meg az eseményen. A folytatásban Mészáros Márta, a Kiskun Múzeum igazgatója vette át a szót, jelenlétének miértjét a következőképpen magyarázta a közönségnek:
– Ez a mai előadás már 2020-ban összeállt. Akkor Marika (Mayer Lászlóné) és Laci nagy várakozással volt, hogy a könyvtárban előadhatják hosszú évek kutatásának eredményét. (…) Következő időpont, amit kitűztek, az 2022. december elseje volt. Akkor Marika már kórházban volt és másodszor is elmaradt az előadás. A gyertya ma Marikáért ég, aki nem lehet itt köztünk, hogy segítsen Lacinak. Úgy gondolom, hogy a kezét fogja, hogy ezt az előadást átadhassa a közönségnek. Marika elvesztése után döntött úgy Laci, hogy az ő tiszteletére és emlékére is itt a könyvtárban bemutatja Kuchinka Vilmos életútját és ebben szeretnék most segíteni neki. Kérem, fogadják úgy, hogy most én vagyok Marika hangja… – fogalmazott Mészáros Márta.
A bevezető után a közönség részletesen megismerte a tragikus életutat, ami az 1914-ben született Kuchinka Vilmosnak adatott. Az előadás részletesen kitért a Madách-vonalra, az elvesztett vagyonokra, birtokokra, a felmenők nehéz helyzetére. A megjelentek bepillanthattak korabeli újságcikkekbe, híradórészletekbe, fennmaradt visszaemlékezéseket ismerhettek meg és hivatalos iratokat láthattak a kivetítőn.
Megtudtuk, hogy Kuchinka Vilmos jogot tanult és úszott. 1937 nyarán, a Párizsban megrendezett
főiskolai világbajnokságon 1500 méter gyorsúszás második és a 400 méter gyorsúszás harmadik helyezettje lett.
Akkor így nyilatkozott Kuchinka Vilmos az egyik újságnak: – A párizsi világbajnokság legérdekesebb eseménye az volt, hogy a francia közönséggel megtanítottuk a magyar himnuszt, mert a tornán kilencszer futott a magyar lobogó a győzelmi árbócra.
1945. decemberében Kuchinka Vilmost letartóztatták, majd 1946. április 24-én 10 év javító-nevelő munkára ítélték kémkedés miatt, terrorcselekmény lehetséges elkövetésének vádjával. A Szovjetúnióba
került, ahol 8 évet töltött. A tábor ideje alatt lelőtték, de csodával határos módon túlélte. Közkegyelemben részesítették és hazatért betegen, lefogyva, rossz egészségi állapotban, 40 évesen. Bal keze mutatóujja és hüvelykujja hiányzott. Lakását lebombázták, semmije nem volt. Mégis bizakodott és munkát keresett.
1959 nyarán egy véletlen folytán lett kiskunfélegyházi edző. A történet szerint egy vonatút alkalmával
átszállás miatt lépett félegyházi földre. Mivel volt a következő vonat indulásáig két órája, elsétált az
uszodába, ahol pont a Fáklya Sportegyesület úszóversenye zajlott. Ott beszédbe elegyedett helyi edzőkkel és ez a néhány óra döntötte el későbbi sorsát: letelepedett városunkban, úszóedzőként tevékenykedett és tartalmas, nyugodt éveket töltött nálunk. 1961 nyarán, Kiskunfélegyházán megalakult a Fáklya Sportkör Úszó Szakosztálya 30 fiatal úszóval. Ebben az évben Kuchinka Vilmos megalapozta Kiskunfélegyháza sportéletében az addig annyira hiányzó úszó sport jövőjét. Nagyon fiatalon, 50 évesen halt meg 1964 szeptemberében.
Az előadás végén nyolc egykori Kuchinka-tanítvány visszaemlékezését hallgathatta meg a közönség, akik szeretettel meséltek mesterükről. A versenyzők közül még most is hárman, mint szenior úszók rendszeresen versenyeznek: Ladányiné Petrezsejem Ilona, Farkas Judit és Ónodi László.
Kuchinka Vilmos – Vili Bácsi – emlékére évenként megrendezik a róla elnevezett úszóversenyt.
Z. A.
Fotó: Fantoly Márton
