Holló Lászlóra emlékezett a város
Képgaléria
Szabó Ildikó, a Móra Ferenc Gimnázium művésztanára Falu Tibor Tócoskerti nyírfák Holló Lászlónak című versét olvasta fel, majd a következőképpen emlékezett meg Holló László életéről és munkásságáról: – 1887. március 6-án született Kiskunfélegyházán és 1976. augusztus 14-én Debrecenben hunyt el. Mindkét város díszpolgárává választotta, Debrecenben ma is áll és múzeumként működik egykori lakóháza. Debrecen lett művészi kibontakozásának színtere, de mindig ide, Félegyházára, gyermek és ifjúkorának színterére vágyott vissza. Holló László többször is vallott arról, hogy a tanulás, az iskolai kötelező feldatatok nem érdekelték, különösen a matematika volt nagy ellensége, de tizenhét éves kora körül érdeklődése a történelem és a művészeti ágak irányába fordult. A politika soha nem érdekelte, de az apai ági rokon dr. Holló Lajos ügyvéd, országgyűlési képviselőországos vihart kavaró függetlenségi vitája minden bizonnyal megérintette és tudata mélyére rakódva önképének meghatározója lett. Éppúgy, mint ifjúkori barátsága a példaképpel, Móra Ferenccel, aki némiképp szabadelvűbb volt nála. A szegénység, kiszolgáltatottság, az egyszerű ember sorsa iránti érzékenység is lehetett Móra hatása.
1904-ben érettségizett Kiskunfélegyházán abban a gimnáziumban, amelynek édesapja volt az igazgatója, s amelynek ma Móra Ferenc a névadója. Ambiciózus emberek között nőtt fel, akik tenni akartak valami jelentőset. Nagybátyja és Móra is szót emeltek politikai ügyekben, az ország dolgai iránti felelősség evidencia lett számára. Ő azonban a festészet nyelvén kívánt szólni…
A középiskola után 1904 és 1909 között a Budapesti Mintarajziskolában részesült művészeti képzésben Szinyei Merse Pál, Székely Bertalan, Révész Imre, Edvi Illés Aladár mesterek vezetése alatt. 1909-ben a Budapesti Mintarajziskola (a mai Képzőművészeti Egyetem) elvégzése után megkapta a várostól az özvegy Kalmár Józsefné által alapított ösztöndíjat, amelyből külföldi tanulmányi útra mehetett. 1909-1911-ben Münchenben Hollósí Simonnál tanult. 1911-1913-ban párizsi, itáliai és spanyolországi tanulmányúton képezte magát tovább. 1910-től rendszeresen rész vett hazai és külföldi kiállításokon. 1914-től Debrecenben élt és alkotott, ide kötötte a szerelem és a házasság. Bár világnézete, amelyre művészete alapult Félegyházán bontakozott ki, művészeti kiteljesedése Debrecenben történt. A bibliai és történelmi témák mentén sikeres szimbolikus kompozíciókat alkotott. Alföldi témájú festménye a legtöbb és a legértékesebb, amelyekből az 1910-es évek elején készült művein a szecesszió hatása érződik, az 1920-as évek elején az impresszionizmus és a divizionizmus hat művészetére, 1924-től az expresszionista stílust ötvözi sajátosan egyéni ábrázolási módjával. Leginkább mégis a nagybányai hagyományokat fejlesztette tovább, nála jelentkezik a közönség által annyira kedvelt posztnagybányai stílus a modern festészeti irányzatok egyes vonásaival megerősítve (foltszerű ábrázolás, erős fény-árnyék hatások, egyre derűsebb színek, a természet és az emberi érzelmek együttes megjelenítése). Posztnagybányai stílusban festette ő a Nagyalföld tájait, embereit, nagy kincse az alföldi kultúrának az ő festészete.
Szabó Ildikó részletesen felsorolta művészeti elismeréseinek állomásait:
– Számos díjjal tüntették ki: Szinyei-díj (1941), Munkácsy-díj (1956, 1960), Munkácsy-plakett (1960), Kossuth-díj (1961), Érdemes Művész (1964), Debrecen város művészeti díja (1968), Kiváló Művész (1971), Aranydiploma (Hatvan, 1974). 1974-ben Kiskunfélegyháza, 1975-ben Debrecen díszpolgárává választották. 1912-ben az Union Internationale des Beaux-Arts et des Lettres, 1924-1927 között a Művészház és az Ady Társaság tagja. 1942-től a Képzőművészek Új Társasága, 1946-1949 között a Művészek Szabadszervezete tagjaként is tevékenykedett. 1924-től bontakozott ki expresszionista stílusa. Életművének legfontosabb darabjai történelmi képei, alföldi vásznai és nagyszámú önarcképe. Az 50-es évektől egyre több csendéletet és világosabb tónusú tájképet festett. 1956-ban a Fényes Adolf Teremben a Hollósy és tanítványai kiállításon, az Ernst Múzeumban (1954), a Magyar Nemzeti Galériában (1972) és 1954-től a Műcsarnokban szerepelt, valamint többször nyílt önálló tárlata Kiskunfélegyházán, Debrecenben. 1948-ban részt vett a Magyar képzőművészeti kiállításon Londonban, 1968-ban az Öt magyar alföldi festő című kiállításon Párizsban. 1974-ben életműve legszebb darabjait (körülbelül ötszáz mű) Debrecen városának ajándékozta. Ebből nyílt meg 1978-ban, majd 1986-ban – újrarendezve – önálló debreceni emlékmúzeuma. Műveit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Kiskun Múzeum, a Sárospataki Képtár és a debreceni Déri Múzeum. Művészetéről több album, könyv jelent meg, művészettörténészek máig kutatják, elemzik művészetét.
V. B.
Fotó: Fantoly Márton
