A nők napján…
Meg kell állnunk egy pillanatra ebben az egyre inkább durva és kiüresedő világban, hogy átérezzük, megértsük lényükből sugárzó szeretetüket, gondoskodásukat, szerelmüket. Azt a bájt és kedvességet, amelyre olyannyira szomjazunk tőlük minden nap, s amelyre nem is mindig szolgálunk rá, mi férfiak. Pedig milyen jó is lenne, ha mindennap nőnap lenne. Talán a világ is megszépülne.
Lányok, hölgyek, asszonyok! Köszönjük, hogy vagytok!
"Köszönet a nőknek. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert ostoba és jó voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. (...) Köszönet a nőknek, köszönet."
Márai Sándor