Új ruhatár másodkézből – Virágoznak a félegyházi turkálók
Ma már nagyon kevés helyen tűnnek fel az elnyűtt, flekkes, kopott ruhákat kínáló üzletek, helyette javarészt krém minőségű, vállfás, márkás áruval találkozunk, amit az új ár töredékéért, illatos, igényes, méregdrága butikokra emlékeztető kereskedésekben kínálnak. A válság sem kezdte ki az üzletágat, sokkal inkább növekedést generált. Kiskunfélegyháza négy – több éve működő – használtruha üzletében jártunk és beszélgettünk az üzletvezetőkkel a ruhákról, a beszerzési forrásokról és a vevői körről.
Ágó Enikő hét éve a Rongyász helyi üzletvezetője. A cég Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason, Baján, Kiskőrösön és Szegeden üzemeltet boltokat. Enikő elmondta, hogy körülbelül 15 évvel ezelőtt indult el a vállalkozás, nagykereskedelmi pontként. Úgynevezett válogatóüzem volt Kiskunhalason, ahol a külföldről behozott ruhákat a kiskereskedelmi egységek, turkálók vásárolták tőlük. Két évvel később megnyitották az első Rongyász üzletet Kiskunhalason, próbaképp. Ez jó ötletnek bizonyult, így további üzleteket nyitottak a városban, majd a régióban. Eközben – mondta el Enikő – kiszélesedett a vevői kör is: a korábban jellemző 25-30 évesek mellett megjelentek a fiatalabb vásárlók, akár már 15 éves kortól. Ma már ugyanis egyáltalán nem ciki turkálóból öltözködni.
A Covid és a bezárások a forgalmat átmenetileg ugyan visszavetette, de ebből ma már semmit sem éreznek. Kiskunfélegyházán két üzletük van: egy kilós jellegű és egy vállfás árut kínáló. Forgalomnövekedést a válság óta inkább a kilós üzletükben tapasztaltak. A két helyen a vásárlók összetétele is különbözik. Megtudtuk, hogy a vállfás üzletben javarészt azok keresik fel, akik egyedi ruhadarabokra vágynak, és nem azért érkeznek, mert nem tudnák a drágábbat megfizetni. Számukra elvárás, hogy jó minőségű legyen az áru, és ezt itt megtalálják. A kilós árut kínáló üzletük törzsvásárlói a kisgyermekes szülők.
Egyébként minden ruhájuk Angliából érkezik, ahol egy beszállító céggel vannak kapcsolatban. Ott ugyanis a boltok sokszor leselejtezik a beragadt árut, és mivel a raktározás nagyon drága, inkább továbbadnak ezeken a ruhákon. Így fordulhat elő, hogy időnként rajta van még az angol árcímke a vadonatúj ruhadarabon, amikor itthon gazdára talál a turkálóban. Enikő szerint hazánkban a vásárlókat jellemzően az motiválja, hogy náluk olcsón ajándékozhatják meg magukat egy-egy tetszetős ruhadarabbal, környezetvédelmi megfontolásból egyelőre kevesen döntenek a second hand mellett. De a jövőben talán ez is változhat…
Cserkó Ildikó több mint 13 éve kezdett bele a vállalkozásába. Ma már a Kincsvadász és a Gardrób használtruha üzletek tulajdonosaként sokat tud az üzletágról. Ő korábban egy nagyvállalatnál dolgozott, két nap alatt eldöntötte, hogy megvásárolja a Kisposta melletti Mona használt gyermekruhaüzletet, és minden gyakorlat nélkül belevág egy új kihívásba.
– Egyet aludtam rá, és igent mondtam. Miután aláírtam a papírokat, és átgondoltam, úgy éreztem, hogy az előző tulajdonos által mondott számokat ebből az üzletből nem fogom tudni kihozni. Végül viszont megháromszoroztam… Ráadásul a mai napig imádom a munkámat! Olyan ez, mintha minden nap karácsony lenne: nem tudod, mi van a zsákban, a kocsin. Izgalmas, nagyon élvezem! – lelkesedett Ildikó, aki kilenc éve nyitotta meg a Kincsvadászt. Szegeden ismert meg egy hasonló turkálót, aminek a mintájára valósította meg Félegyházán az új vállalkozását. Csökkenő árral dolgoznak, szezonálisan, kézzel válogatják az üzletbe érkező ruhákat. Később Lajosmizsén is megnyitott egy kereskedést, az is már hatodik éve működik. A piac igényeit követve döntött a Gardrób nevet viselő üzlete elindítása mellett, ahol kizárólag darabáras, vállfás, márkás ruhák kaphatók.
Ildikó is úgy tapasztalja, hogy napjainkban már egyáltalán nem kínos turiban vásárolni. Épp ellenkezőleg: a vásárlók nagyon tudnak örülni egy-egy remek darabnak, és ez az eladókat is feltölti. Szerinte ebben az üzletágban alap a jó forrásból érkező áru, a kedves eladó és az állandó minőség. Ők minden héten teljesen új áruval várják a hozzájuk érkezőket. Véleménye szerint ebből nem szabad lentebb adni és akkor sikerre lehet vinni az üzleteket.
Náluk javarészt holland, angol ruhák alkotják a kínálatot, amiket Szegedről szerez be. Figyel arra, hogy legyenek jelen szezonális dolgok is. Farsangra például minden évben gondol, és legutóbb például függöny- és fonalvásárral várta a vevőket. Ildikó szerint az ár talán a korábbiaknál is fontosabb tényező most, a válság idején. De a napi örömök továbbra is kellenek. – Az embereknek még a pénztelenségben is kell az érzés, hogy megajándékozzák magukat. Talán ez tartja életben a turkálókat. Ha kétszáz, vagy ötszáz forintért is, de vettem valamit – véli.
Mindenesetre egyre több a vásárló minden üzletében, ő pedig hálás a sorsnak, hogy több mint 13 évvel ezelőtt belevágott ebbe a vállalkozásba. Szeretne visszaadni abból a sok jóból, amit kap: rendszeresen ruhaadománnyal látja el többek között az SOS Gyermekfalvakat, gondol a rászorulókra, ahogyan legutóbb a menekülteknek is válogattak és adományoztak ruhaneműt.
Z. A.
