Az első magyar nő, aki meghódította a Mount Everest-et
Képgaléria
Anita Nyíregyházán született, ott tanult, majd a testnevelési főiskolán szerzett felsőfokú végzettséget. Mindig is komoly szerepet játszott az életében a sport. Hogy tulajdonképpen miért is választotta, ezt a veszélytelennek éppen nem mondható szenvedélyt, arra már ő maga adott választ részletes élménybeszámolójában, amit az összegyűlt vendégek mindvégig érdeklődve hallgattak.
A hegymászóknak körülbelül 10 százaléka nő. Ez valószínűleg az extrém körülményeknek, a női szervezet korlátoltabb alkalmazkodóképességének köszönhető. A magasság legnagyobb nehézsége az oxigénhiány, ami például az Everest csúcsán, 8000 méteren 30 százalék körül mozog. Ehhez hosszabb idő az alkalmazkodás, így az akklimatizáció folyamata kiszámíthatatlan. Az ilyen expedíciók előtt mindenképp érdemes elmenni 2-3 ezer méter magasságig, ahol a mászó már viszonylagos képet kaphat a saját határairól. Sokaknál éppen a fentebb említettek miatt marad el a csúcshódítás.
Ahogy Anita mesélt, többen is rájöttünk, hogy gyakorlatilag elképzelni sem tudtuk, hogyan működik egy-egy ilyen magas hegy meghódítása. A beszámolóból megtudhattuk, hogy már az alaptáborba jutás is önmagában kihívás, hát még az, ami azután következik. Például, azért, hogy az akklimatizációt segítsék, csak bizonyos időre mennek az egyre feljebb és feljebb épített táborokba. Azután újra le és megint fel. Tehát, hagynak időt maguknak mind mentálisan, mind fizikálisan felkészülni arra, hogy egyre magasabbra jussanak. Arra a kérdésre, hogy miért mászik, egyszerű a válasz: Azért mert akkor érzi magát igazán boldognak és szabadnak.
Elmondása alapján egy ilyen út után egy egészen más ember tér haza, más értékrenddel, más felfogással. Egyszóval, az egész egy komoly személyiségfejlődést eredményez. Sokakban felmerült a kérdés, mi történik akkor, ha a csapat egyik tagját valamiféle tragédia éri a hegyen. Erre a válasz egészen megdöbbentő, amit végig gondolva később teljesen logikussá válik. Ott, abban a pillanatban az ember sokkal közelebb van a természethez, együtt él, együtt mozog, együtt lélegzik vele. Ez nem azt jelenti, hogy nem megrázó, nem nehéz egy ilyen esemény megélése, de az, aki a bőrén tapasztalja meg a természet törvényeit, valahogy világosabban, tisztábban, természetesebbnek látja például a halált.
Aki egy ilyen expedícióra adja a fejét, megtapasztalhatja a saját határait, a lelki mélységeit és magasságait. Átgondolhatja és mérlegelheti az életében levő prioritásokat, kapcsolatokat. Amilyen nehéz a mentális és fizikai felkészülés, olyan végtelen lehetőségeket és előnyöket tartogathat az, ha valaki egy ilyen útra szánja el magát.
Tarjányi Lili
Fotó: Fantoly Márton
