Hogyan válasszunk gyermekünknek óvodát, iskolát
– „Jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!” – írja József Attila Levegőt! című versében. Igaza van?
– Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja leszögezi, hogy a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége – s ezáltal az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze – a játék, mégpedig a szabad játékfolyamatok. Ez a kisgyermekek egészséges testi és lelki fejlődésének alapszükséglete. A szabad játék, ami lehetőleg minden nap, hosszantartóan, zavartalanul megvalósulhat. Elengedhetetlen mindez a lelki folyamataik kifejezésére, az őket érő ingerek feldolgozására és a fantáziájuk kibontakoztatására. Mindemellett kiemelt fontosságú még a sok szabadban töltött idő, a mese, a vers, az ének, a zene, a rajzolás, a kézimunka, s mindezek nem a teljesítményre koncentrálva, hanem az alkotás, a folyamat öröme miatt végezve. Tehát, az óvodaválasztásnál mindenképp figyelembe venném, hogy az óvoda (az óvodapedagógus) hogyan vélekedik minderről.
– Sok szülő nem intézményt, hanem óvodapedagógust választ.
– S mennyire jól teszik! A nevelőmunka kulcsszereplője ugyanis az óvónő, így kiemelkedően fontos az ő személyisége. Fontos tudni, hogy a kisgyermekek (születésüktől egészen 8-9 éves korukig) utánzással tanulnak, ezért meghatározó az óvónő szeretetteljes, elfogadó, segítő, támogató és határozott személyisége. Mindenképp bátorítom a szülőket, hogy az óvodai beiratkozás előtt ismerkedjenek meg gyermekük leendő óvónőjével, hiszen nem mindegy, hogy milyen nevelő mellett fogja gyermekük tölteni az óvodás éveit. S természetesen az is fontos szempont, hogy mi felnőttek (szülők és a pedagógus) tudunk-e kölcsönös bizalomban, együttműködő partnerek lenni gyermekünk nevelésében. Mert most már ez egy közös feladat lesz!
– Mit vegyenek figyelembe az iskolaválasztó szülők?
– Mindenképpen olyan iskolát vagy tanítót választanék, aki jól tudja, hogy szeptemberben az iskolába még óvodás gyermekek érkeznek, nem pedig iskolások. Aki jól tudja, hogy ezek a gyermekek még néhány héttel ezelőtt az óvoda udvarán játszottak, s időre van szükségük a változáshoz, s majd szépen lassan érnek meg az iskolára az elkövetkező időszakban, és nagy egyéni eltérésekkel. S ez így természetes, így van jól.
Ahhoz, hogy a gyermekek ebben az életkorban egészségesen fejlődjenek, szükségük van még mindig sok mozgásra, kreatív tevékenységekre, s ha elfáradnak, de jó lenne, ha lenne egy csendes pihenősarok, ahol az elsős még egy kicsit bekuckózhat pihenni! A gyermekeknek arra van szükségük, hogy figyeljenek az ő életkori sajátosságaikra.
– Milyen az ideális intézmény?
– Olyan iskolát választanék a gyermekem számára, ami gyermekközpontú (emberközpontú), nem pedig tananyagközpontú. Olyan iskolát választanék, ahol épp úgy figyelnek a gyermek testi és lelki egészségére, mint az oktatására. Olyan iskolát választanék, ahol a hangsúly az együttműködésen van és nem a versengésen, ahol támogatják a gyermekem kreatív gondolkodását, erősítik az önbizalmát, építik az önértékelését, hogy felnőttként ezekre a biztos alapokra támaszkodva állhassa majd meg a helyét a világban.
Sajnos, nem titok, hogy a jelenlegi közoktatás több sebből vérzik, s igazán nagy teher hárul a pedagógusokra. A jó hír viszont az, hogy kellő körültekintéssel és odafigyeléssel meg lehet találni azokat a szeretettel teli pedagógusokat, akik a legjobb úton fogják kísérni gyermekeinket.
– Mit tehet a szülő azért, hogy gyermeke számára megkönnyítse az iskolakezdést?
– Tisztában kell lenni azzal, hogy gyermekünk oktatási intézménybe kerülésével mi szülők nem kerülünk háttérbe a nevelésben. Sőt! Kiemelkedően fontos a mi szülői szerepünk, hiszen továbbra is mi maradunk gyermekünk számára a biztonságot adó bástya, a minta, a szerető, elfogadó és határokat adó közeg. Mi vagyunk neki az otthon, ahonnan erővel felvértezve útnak indulnak a nagyvilágba, mint a legkisebb királyfi, s majdan térnek haza megpihenni, feltöltődni, új erőt gyűjteni.
