A klímaváltozás egy lehetséges nyertese: a városi természet
A diagramok szerint mögöttünk álló egy éves időszak havi középhőmérsékleti adatai a szeptember és a február kivételével mindig a 30 éves középhőmérsékleti maximum közelében jártak, az éves összes csapadékmennyiség nagyjából annak az átlaga volt, de nagyon szélsőséges időbeli eloszlással. A diagram egyik érdekes adata, hogy a nevezett időszakban volt olyan év, amikor augusztusban több mint 150 mm csapadék hullott le. Mindez azt mutatja, hogy ez egy melegedő időszak volt szélsőséges hőmérsékleti és csapadékadatokkal.
De mutat valami mást is! Mégpedig azt, hogy a természet az élet fenntartása érdekében folyamatos kiegyenlítésre törekszik, amit a csapadékadatok bizonyítanak. Egyébként a földtörténeti kutatások szerint Közép-Európában többször voltak már a jelenleginél lényegesen melegebb és hűvösebb klimatikus viszonyok. Tudjuk, hogy a 15-19. században a mostaninál sokkal hűvösebb időjárás volt. Jó hír tehát, hogy a természet felkészült a klímaváltozásra, tehát vannak eszközei, módszerei a változások kezelésére. Így például a növényekre a későbbiekben is számíthatunk.
Észre kell vennünk azonban azt is, hogy hol vannak súlyos emberi károsítások! Az élő talajt például teljesen tönkretettük, a kényelmünk érdekében hatalmas felületeket leburkoltunk, a szépségről alkotott fogalmaink erősen divatorientáltak, kevéssé veszik figyelembe a természet rendjét. Ezzel együtt is a kertek, parkok felkészíthetők a változó klímára. Néhány fontos adalék ehhez:
– Minél inkább természetközeli módon műveljük földjeinket, annál enyhébbek lesznek a hatások.
– Minél melegebb van, annál több csapadékra van szükség, amire egyébként a természet saját törvényei szerint törekszik is. Nekünk védenünk és helyben megtartanunk kell a csapadékot, a növényeket pedig alkalmazkodásukban segítenünk.
– A növényeknek van ugyan klimatikus komfortzónája, de attól sokkal tágabb tűrőképességgel rendelkeznek, azaz akár egy nemzedék életében is, de több generáción keresztül tapasztalható alkalmazkodásuk egyik eszköze a klímatolerancia. Mindehhez azonban élő, egészséges talajra van szükségük. Másik módszerük a szaporodásukat felhasználva a lassú elvándorlás a számukra kedvezőtlenné vált területről.
– A talajt, mint növényi élőhelyet kell kezelni: jó vízmegtartóvá, laza szerkezetűvé és tápanyagban gazdaggá kell alakítani. Ennek egyetlen igazán járható útja, hogy nem hordjuk el róla az őt védő és gazdagító zöld növényi részeket, maradványokat.
– A gyep „ökológiai sivatag”, nagyon nagy szükség van fákra, cserjékre, lágyszárú évelőkre. Kertjeink a túl sok gyep miatt tulajdonképpen sztyeppék. A városban ezért is létesült olyan sok színes cserje és évelőágy.
– A növények alapvetően a fényért küzdenek, a fény számukra valami olyasmi energia, mint nekünk a villany és a gáz. A természetben az idős fák fagyban, szélben, melegben védik a kisebb, fiatalabb növényeket, ezért van erős, vastag, magas törzsük. A gyümölcsfák sokkal rövidebb életűek, de gyorsabban is nőnek általában az erdők szélén. Fontos lenne erre a tér- és időbeliségre is figyelnünk kertjeinkben.
– A cserjéket jobban kellene szeretnünk, ők a kert ideális növényei.
– A város melegebb mikroklímája és az általában jellemzően melegedő éghajlat egy kissé átgondoltabb növénytelepítéssel együtt segíteni fog a tavaszi fagyok kezelésében.
– A burkolatokra hulló csapadékvíz zöldfelületre vezetésével és megtartásával, a növénnyel beültetett talajfelületek mulcsozásával, a talaj bolygatatlanságával, mind a klímaváltozással szemben védekezünk.
– Épületek hűvösebb oldala mentén, fák árnyasabb, ezért hűsebb szórt fényű védelmébe sok olyan növény (málna, köszméte, bab stb.) ültethető, amely nem jól tűri a szélsőséges meleget. Általában elmondható, hogy lombok által szűrt fényben a legtöbb növény kiválóan érzi magát.
Mi magunk, emberek is igazán jól a nyílt, de védett, nyugalmas területeken érezzük magunkat. Egy kert pedig azért nyugalmas, mert a növények nem szaladgálnak ide-oda benne. Nem rohannak el a látszólag kedvezőtlenül változó körülmények elől, hanem alkalmazkodnak hozzá, amelynek az első lépése a tűrés. Ebben segítve őket, meg fogjuk tapasztalni, hogy a természet rendje nagyon szép, nem kell feltétlenül lecserélni folyton változó divatötletekre.
Nagy Ágnes
városi főkertész
