Helyi hírek 2023. április 21. 11:00

Izland, a tűz és a jég földje

Képgaléria
Izland, a tűz és a jég földje
A Földrajzi szabadegyetem április 20-i programja Izlandról, a tűz és a jég földjéről szólt. Dr. Karancsi Zoltán egyetemi docens, az SZTE JGYPK Testnevelési és Sporttudományi Intézet munkatársa saját kirándulásainak élményeit osztotta meg a Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Városi Könyvtárban a népes hallgatósággal, ahol a képeket földrajzi magyarázatokkal mutatta be. Ezen felül érdekességeket mesélt Európa második legnagyobb szigetéről, aminek csupán 20 százaléka lakott. Az est házigazdájának szerepét Bense Zoltán hegymászó, földrajztanár töltötte be.

Az előadó hatodik alkalommal látogatott el városunkba, ahol már ismerősként üdvözölte Abonyi Szilvia, az intézmény igazgatója. Felvezetőjében elmondta: – Dr. Karancsi Zoltán egyetemi docens a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának Testnevelési és Sporttudományi Intézetének Rekreáció és Edzéstudományi Tanszékén. Korábban a Földrajzi és Ökoturisztikai Tanszék munkatársa volt annak 2020-as megszűnéséig. Földrajz-rajz szakos diplomáját a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, földrajz, környezetvédő szakos középiskolai tanári diplomáit a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán szerezte. Több mint 120 publikáció szerzője és több mint 80 előadást tartott hazai és külföldi konferenciákon, szimpóziumokon, valamint meghívott előadóként. Kutatásai kezdetén antropogén geomorfológiával, majd tájökológiával foglalkozott. Ezen kutatási irányok megtartása mellett később a turizmus és az ökoturizmus elméleti és gyakorlati kérdéseit vizsgálta. Érdeklődése középpontjában az utóbbi években a geoturisztika, valamint a táj- és környezetesztétika áll.

Földrajz tanszéki kollégáival létrehozta a Környezetesztétikai és klímaadaptációs Kutatócsoportot, amelynek munkájában más egyetemi oktatók (ELTE), illetve doktoranduszok is részt vesznek. 1990-től tagja a Magyar Földrajzi Társaságnak, 2002-től a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének. Alapító elnökségi tagja a nemzetközi ProGeo Egyesület magyar tagozatának (2008), amely jelenleg a Földtani Társulat szakosztályaként működik. 2014-től az MTA SZAB Földtudományi munkabizottságának elnöke. A Geometodika szakmódszertani folyóirat, valamint a Turisztikai és Vidékfejlesztési Tanulmányok folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. Az SZTE Földtudományi Doktori Iskolájának munkájában témavezetőként vesz részt.

– Izland igazán különleges környezetű ország, amit folyamatosan a jég alakít. Európa második legnagyobb szigete és a legritkábban lakott területe. Csupán 20 százaléka lakott. Körülbelül 100 ezer négyzetkilométer területű, 360 ezer lakosa van. Fő- és egyben legnépesebb városa Reykjavík. Az eurázsiai és az észak-amerikai lemez határvonalán fekszik, hivatalos nyelve az izlandi. Állandó vulkáni folyamatok zajlanak a kéreglemezek között, aminek eredményeként néhányszor vulkanikus katasztrófák sújtották a szigetet és lakóit. Hozzávetőlegesen 38 ezer évvel korábban indult el az a mozgásfolyamat, aminek eredményként létrejött Izland. Kutatók állítása szerint a legidősebb kőzetek a szigeten 15-16 millió évvel ezelőtt keletkeztek. Érdekességként, a Zempléni-hegység mintegy 600 millió éves múltra tekint vissza – emelte ki az előadó.

– A kilencedik században a vikingek hódították meg, akik a Skandináv-félszigetről érkeztek. Az évszázadok alatt állt norvég és dán fennhatóság alatt és az angolok is megszállták. Izland zászlaja három színből, vörösből, fehérből és kékből áll. A vörös szín a lávát, a fehér a havat, kék pedig az óceánt szimbolizálja. Reykjavík levegője füstmentes, ugyanis geotermikus hőt használnak a fosszilis energiák helyett. A főváros épületei a skandináv egyszerűséget jelképezik. A környezet milyensége hatással van a társadalomra is. Az izlandiak között százalékos arányban magas az írók, olvasók, költők száma, városaikat sok szobor díszíti. Ez abból adódik, hogy a hosszú teleket és sötét időszakokat kreatívan töltik meg tartalommal és értékkel – húzta alá Zoltán.

Ez után egy igazi érdekességet is hallhattunk: – A kis létszámú népességének köszönhetően a rokoni szálak is gyakoribbak. Ennek ellenőrzésére kifejlesztettek egy mobilapplikációt, aminek használatával megtudhatják az ismerkedni vágyók a vérrokonsági szint mértékét.

A szigeten 140-240 aktív vulkánról tudunk. Tudomásunk szerint 1783-ban a Laki-vulkán kitört, aminek pora eljutott Európába, így közvetve és közvetlenül 30 ezer embert pusztított el. 1963-ban elkezdett forrni a Surtsey-vulkán, aminek kitörése megölt minden élőlényt a környéken. A kutatók azóta lezárva tartják a területet, mert meg szeretnék figyelni, ahogyan újra benépesül. Sokan azt gondolják, hogy nagyon hideg van, pedig a téli középhőmérséklet ritkán megy nulla fok alá. Ezzel szemben, a nyári alig éri el a 12 Celsius fokot. Az ország egyedüli betonozott úttestje a Ring Road, ami az sziget szélein halad alig benyúlva a belsőbb területekre. A kieső részeken a közlekedés veszélyes és speciális járművet kíván. Erre gyakran útjelzők is figyelmeztetik az arra járókat. Állat- és növényvilága egyedi, magas növésű fák nem jellemzők. Az óceán miatt jellemzően tengeri madarak, fókák, bálnák élnek a környéken. Emlősből csupán egy-két faj található meg a szigeten. Néha a jégtáblákon a jegesmedvék is átjutnak a környező, északabbra fekvő szigetekről, ilyenkor altatásban visszaszállítják őket az eredeti élőhelyükre – hangsúlyozta a vendégelőadó.

V. B.  

Fotó: Fantoly Márton
                

Kövessen minket a Facebookon is!