Körkérdés – Mit jelent önnek a május elseje?
Hermkens Edit (55)
– A gyerekkorom első emlékei a május elsejei ünnepségekkel kapcsolatosan a felvonulásokról szóltak. Az édesanyám a kórháznál dolgozott, édesapám pedagógus volt. Akkoriban az intézmények tanulóinak, dolgozóinak kötelező jelleggel részt kellett venni a városi sétán, ami a főtérről indult és a stadion épületéig tartott. A hangszórókból orosz dalok szóltak, kiabáltuk, hogy „Éljen Lenin!” A stadionnál kirakodók voltak, vurstli várt bennünket. Számomra ezek az események kedves emlékként maradtak meg, ahol a gyerekek egymással játszottak, a családok együtt voltak. Azóta jónéhány majálison részt vettem, a félegyházi Parkerdőbe is szívesen kimegyek.
Nagy Dániel (28)
– A Parkerdő mindig kedves hely volt számomra. Szeretem a természetet, amikor jó idő van, kimegyek és élvezem a csendet, a madarak csicsergését, a napsütést. A barátaimmal ki szoktunk látogatni a Parkerdőbe a majálisra, mindig nagyon kellemes élmény együtt lenni. Jókat beszélgetünk, eszünk, iszunk, nézzük a forgatagot és a programokat.
Dudovitsné Fekete Nóra (37)
– Gyerekkoromban is rendszeresen kimentünk a családdal a majálisra. Mióta a nagyobb lányom tagja egy tánccsoportnak, az ő fellépésüket szoktuk megnézni. Ilyenkor találkozunk ismerősökkel, szétnézünk a kirakodók között. Idén nem Félegyházán megyünk ki a majális programokra, hanem Kiskunmajsán, mert a kisebbik lányommal Maminbaba (babahordozós latin fitness) táncfellépésünk lesz, és odajön a család velünk.
Almási Emerencia (21)
– Nem szoktam kijárni a majálisokra, otthon a családdal töltjük mindig a napot. Mióta a párommal együtt vagyunk, Orosházára szoktunk elmenni a fogathajtó versenyre. Tulajdonképpen ennek is majális hangulata van, hiszen a családok miközben nézik a futamokat, beszélgetnek, esznek, isznak.
Szűts Katalin (46)
– Diákként az osztállyal, az osztályfőnökkel mentünk ki a majálisra, ahol közösen főztünk, együtt játszottunk. A Covid-vírus előtt én is kitelepültem a ruháimmal, de az elmúlt években már inkább vendégként veszek részt a majálison. Megnézem az árusokat, ha megtetszik valami, megveszem. Nagyon várom az esti koncertet, mert ilyenkor olyan ismerősökkel is találkozom, akikkel amúgy ritkán tudunk beszélgetni.
Zoltánfi Lászlóné (86)
– A fiatal koromban a május elsejék politikai töltetűek voltak, amikor a város intézményeinek, vállalatainak, iskoláinak a dolgozói, diákjai kötelező jelleggel részt kellett, hogy vegyenek a felvonuláson. Első élményem 1946-ból ered. A főutcán vonultunk a Fürdőszállóig. A régi 1-es számú ABC-nél állították fel a színpadot és hangosbemondón keresztül hallottuk, hogy kik vonulnak éppen előttük. A Fürdőszállónál beszédet mondtak a vezetőink és mindenki ment haza. Az 50-es években, a Kádár-korszakban a cégek, vállalatok szerveztek ünnepségeket. Amikor vége lett a felvonulásnak, a cég dolgozói összegyűltek a telephelyeken, ott szerveztek vendéglátást. A 60-as években már a Parkerdőben is voltak rendezvények. Buszokkal vittek ki bennünket, bográcsoztunk, estig beszélgettünk. Meghallgattuk a beszédeket, tánccsoportok szórakoztatták a tömeget. A gyerekeimmel is jártam ki, nagyon szeretek még most is sétálni a friss levegőn, a csendben. Idén mindenképpen kimegyek, mert a fogadott dédunokám fellép a tánccsoporttal és szeretném megnézni milyen ügyesek már.
Papp Viktória (36)
– A hivatali pályafutásom legelső nagy rendezvénye volt a félegyházi majális megszervezése. Hosszú évek kihagyása után 2015-ben Csonka Szilvivel és a szuper csapatával karöltve szerveztük meg. Örömmel és szeretettel gondolok vissza azokra az időkre, amikor legbelülről élhettem át ezeket a rendezvényeket. Tudom mekkora szervői munka áll mögötte, hatalmas felelősség, tele izgalommal, meg persze boldog percekkel és örömökkel is. Most, hogy már vendégként vehetek részt rajta, természetesen egészen más érzés. Bevallom őszintén, már nyugodt léptekkel, szépen, ráérősen körbe tudom sétálni a majálist és kiélvezhetek egy-egy programot rohangálás nélkül. Egyszóval, szeretem a majális hangulatát, amit a családdal, barátokkal is megoszthatok.
V. B.
