Dalra fakadt az ünnepelt is
Képgaléria
Magyariné Tóth Erika, az intézmény igazgatója, kedves szavakkal köszöntötte az ünnepeltet, akinek életéről néhány fontos momentumot osztott meg a megjelentekkel: – Juhász Istvánné Erzsike néni 1919. április 25-én született egy négygyermekes családba, édesapja földműves gazdálkodó, édesanyja háztartásbeli volt. Szerető közegben nőtt fel, ahol szerény körülmények uralkodtak, bár mégis nagyon gazdag élményekkel teli gyermekkor jutott Erzsike néninek: ünnepeket, disznóvágásokat tartottak, rendszeresen templomba jártak. Négy elemi iskolát végzett, fivérei fiatalon cselédnek álltak, 12 évesen ő is követte ezt a szokást. Dolgozott Poór Péteréknél, a Tarjányi patikusnál és Glancéknál is, akiknek vaskereskedésük volt a főutcán. 17 évesen szerelmes lett, három év udvarlás után Juhász István cipész-segéd megkérte a kezét. Férje később hét munkatársával alapította meg Kiskunfélegyházán a Cipész KTSZ-t és nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott. 1940-ben született meg István fiuk, 1942-ben Marika lányuk. A gyerekek a Móra Ferenc Gimnáziumban érettségiztek és mindketten diplomát szereztek később. Lánya 1962-ben férjhez ment, két gyermeke született, Andrea és Zoltán. Fia, István 1962-ben nősült, házasságából három gyermek született: Nauzika, Árpád és Károly. István a Móra Ferenc Gimnázium tanára volt nyugdíjazásáig.
Erzsike néni 2011-ben költözött be a Csanyi úti otthonba, megromlott egészségi állapota miatt. Nagyon hamar beilleszkedett, jól érzi magát, minden programra eljár, érdeklődő, sokat varr, énekel és olvasgat, és nagyon nem szeret unatkozni – tudtuk meg az igazgatótól.
A meghitt ünnepségen verssel és énekkel is köszöntötték Erzsike nénit, aki maga is csatlakozott a dalolók csoportjához. A későbbiekben fia, városunk díszpolgára, Juhász István mesélt édesanyjáról és arról a kifogyhatatlan derűről, amire gyermekkorából ő is emlékszik.
– Nekünk különleges zenei családunk volt. Édesanyámat a teremtő gyönyörű énekhanggal áldotta meg, apukámnak olyan fahangja volt, tréfásan mondta is mindig, hogy mindent lehetett belőle faragni. Anyukám, ha hallott egy szót, akkor azonnal dalolni kezdett. Ez így ment mindig, minden szóra énekelt. Úgy mondta sokszor, hogy „ha én, Sárkány Böske, nem egy galambosi tanyára születek, akkor valamelyik budapesti színházban lennék primadonna!” Mindig jókedve volt, nem emlékszem, hogy valaha szomorú lett volna. Égett a munka a keze alatt – fogalmazott fia, majd elárulta, hogy minden látogatáskor savanyú cukrot kér tőle.
Az ünnepség végén csokitortával köszöntötték Erzsike nénit, aki örömmel fogadta a jókívánságokat.
Z. A.
Fotó: Fantoly Márton
