Lelkemtől lelkezett írások – Juhász István könyvbemutatója a könyvtárban
Képgaléria
Az eseményen a szerző lépett először mikrofonhoz, aki a tőle megszokott derűvel és részletességgel tárta a megjelentek elé saját írói színre lépésének és közszereplésének históriáját. Magát nyughatatlan nyugalmazott tanárnak nevezte, akit még nagyon korán, 12 évesen csókolt először homlokon a múzsa. Versírással kezdte, többek között március 15-ét vagy az angol-magyar meccset szedte rímbe, majd hosszú évekig hallgatott benne a költő. Később filmforgatókönyvvel, rémdrámával is próbálkozott, valamint eposz is született tollából. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, saját magával szembeni elégedetlenségből, minden művét elégette, Szegeden. Újabb írói csend következett életében, majd hetvenedik életévéhez közeledve úgy érezte, hogy adós még ifjúkori álma megvalósításával.
A kötet előszavában így fogalmaz: „És a hetven és nyolcvan év közötti években írni kezdtem… Gyermek és ifjúkoromról, tanári pályámról, legkedvesebb poétámról, Petőfi Sándorról, akinek önszántamból igehirdető apostolául szerződtem…” Elmondta, hogy a Lelkemtől lelkezett írások két színdarabot és három elbeszélést tartalmaz. Minden szereplőben van a saját lelkéből valami, vallotta be. Bovaryné én vagyok! – idézte Flaubert híres mondását. Minden történetének témája a szerelem, amelyeket néhány mondattal be is mutatott Juhász István.
A Móra Ferenc Gimnázium pedagógusai, Kisné Letkó Bernadett és Fekete Zoltán hangulatos ízelítőt adtak a színdarabokból és az elbeszélésekből, azok néhány részletével, Kiss Ákos Jenő népdalénekes pedig Dankó Pista nótákkal és népdalokkal színesítette az estet.
A folytatásban olvasói véleményeket hallhatott a közönség. Juhász István egykori tanítványi mellett dr. Luchmann Zsuzsanna elemzését is megismerhették. Az irodalomtörténész szerint ezek az egy életen át a szerző lelkében dédelgetett és a hetven-nyolcvan éves kora között végtelenül nagy és gondoskodó szeretettel megírt darabok nem mások, mint 21. századi biedermeier miniatűrök. A stílus egyszerre jelent ábrázolási módot, érzületet, életérzést, szellemi magatartást, amely éppen úgy megérintette a fiatal Goethe-t, mint ahogyan az érett Aranyt, Petőfit vagy a századvég, századelő nem is jelentéktelen alkotóit. Ez érződik Tanár Úr minden egyes írásán. A biedermeier szelíd humora, derűje, idillje, bája lengi be világait. A legfőbb üzenet az emberi jóság, a puritán erkölcsösség, az erénynek a győzelme. A biedermeier nem a fiatalok életérzése, hanem az érett emberé, aki nagyon sok tapasztalatot gyűjtött az életben és megengedheti azt magának, hogy szemlélődve elmélyüljön ezekben a tapasztalatokban – fogalmazott dr. Luchmann Zsuzsanna.
Az esemény zárásaként Fekete Zoltán a szerző édesapjának kedvenc dalát énekelte el, zongorán kísérte Jankovszki Sára. Kiváló produkcióját és a könyvbemutató estet is hosszú vastapssal köszönte meg a közönség. Útravalóul Juhász István minden jelenlévőt megajándékozott legújabb kötetének egy-egy példányával.
Z. A.
Fotó: Fantoly Márton
