A boldog gyerekek hangosak, vidámak és ellenkeznek
Téves gondolkodás, hogy a jó gyerek mindig csendes – derül ki a csaladinet.hu cikkéből
Szigorú és rosszalló tekintetek a buszon. Pedig csak lelkesen nézzük a mellettünk elhaladó autókat és motorokat, és közben nagyon örülünk neki. Aztán a pénztárnál, sorban álláskor. Az senkinek nem jut eszébe, hogy előreengedjen minket, de ha a gyereknek rossz napja van és kicsit nehezebben bírja a várakozást, máris megvetően néznek ránk, van, aki szóvá is teszi, hogy milyen rossz anya vagyok, hogy nem tudom megnevelni a gyerekemet. Miért?
Miért terjed futótűzként az a divat, hogy gyerek nélkül menjünk étterembe, szállodába, bevásárolni, utazni, mindenhova? És ez csak a környezetünk véleménye. Gyakran mi, szülők is hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a boldog gyerek igenis hangos, és néha igenis hagyni kell, hogy vidám és hangos lehessen. Vekerdy Tamás pszichológus így fogalmazott: ”Jó volna, ha meg tudnánk állni, hogy ne szóljunk rá: ,,Hagyd már abba!” – mert játszani egész nap kell. És ez ellen a gyerek nem tehet semmit. Ha kényszerrel leállítjuk – először szomorú, aztán ideges lesz.”
Természetes, hogy sírnak a gyerekek, az lenne furcsa, ha nem így lenne
Sok bántás éri az édesanyákat azért, mert gyerekük sírni mer. A közösségi médiában arctalanul lehet a másikat szidni, csúnya szavakkal illetni, és ezzel a módszerrel, sajnos, nagyon sokan élnek is. De időnként élőben is megalázzák az anyákat – tisztelet a kivételnek.
Sarah Blackwood kanadai énekes például arról számolt be, hogy amikor 2 éves gyerekével 7 hónapos terhesen repülőre ült, akkor a kisfia elkezdett sírni. Mindössze 10 percig tartott az egész, mégis ezalatt az emberek folyamatosan mérgelődtek körülötte, és gúnyos megjegyzéseket tettek. Sőt, még a stewardess is odament hozzájuk, és azt mondta, hogy ha nem tudja megnyugtatni a kisfiát, le kell szállniuk a gépről.
Ő és a többi hasonló helyzetben lévő anya azt üzeni, hogy próbáljuk megérteni az ő helyzetüket is: a gyerek lehet, hogy azért sír, mert idegen helyen van és új neki minden, egyszerűen csak egy kis megnyugtatásra vágyik az édesanyjától. Vagyis nem kell egyből azzal vádolni, hogy rossz szülő. Gyakori jelenség, hogy az árvaházakban lakó babák egy idő után már nem sírnak, hiszen tudják, hogy úgysem számíthatnak anyai segítségre.
A boldog gyerek vidáman fedezi fel a világot, és még az is belefér, hogy koszos legyen
”Boldogtalan a gyerek, ha új csizmát kapott, és sehol egy pocsolya, amin keresztülgázolhatna” – tartja egy régi svéd közmondás. És valóban: Vekerdy Tamás is azt javasolja, hogy nyugodtan mászkáljon, hemperegjen a gyerek, és ne kelljen mindig a szép ruhájára vigyáznia. Egyszerűen csak adjunk rá olyan ruhát, ami koszos lehet, amit nem sajnálunk. Hadd futkározzon, hadd ugráljon a sárban vagy a pocsolyákban, hadd fedezzen fel új dolgokat, hadd kérdezzen meg valamit százszor is, hadd legyen hangos, vidám és boldog.
A boldog gyerek nem fogad szót?
– Bizonyos életkorokban, bizonyos gyerekek csak azért is azt csinálják, amit a felnőtt tiltana nekik. Szülők, ha jobb kedvük van, meg is tréfálják a kisgyereket: Ide ne hozd azt a tálcát! És a kisgyerek máris szalad, és viszi – mondja Vekerdy Tamás, aki szerint: – Csak a legrosszabb kényszermegoldás a kötelező és a tilos. Ha a gyerek gyengébb a parancsolónál, alamuszivá lesz, alattomban védi, menti magát. Ha azt hiszi, hogy erősebb, kitör a csak azért is. Hanem rávezetni a gyereket arra, hogy mit lehet és azt hogyan – ez igazi ügyesség.
Mit tehet a szülő? Legyen felelőtlen játékos!
A szakember szerint az ideális szülői magatartás a felelőtlen játékosság. Ez azonban nem jelenti azt, hogy felelőtlen vagy gondatlan a szülő, sőt, épp ellenkezőleg: – A felelőtlenség arra vonatkozik, hogy a szokásos mindennapi aggályoskodások – "vigyázz a ruhádra!", "ne piszkold be a kezedet!", "feleltél-e ma az iskolában?", "mi a lecke?", "hányast kaptál?" – elmaradnak, nem rontják a hangulatot. A "felelőtlen" játékosság egy életérzés, egyfajta könnyed, laza, együttes életöröm – bizalom egymásban –, ami azonban nem áll ellentétben azzal, hogy amikor szükséges, a szülő azonnal közbelép és korlátokat állít.
Vagyis, ha kell, akkor bemegyünk vele a sekély vízbe sarazni, de mélyebbre nem merészkedünk vele, mert az veszélyes. És, hogy mit is jelent még ez a felelőtlen játékosság? Azt, hogy átadjuk magunkat a jelennek, nem görcsölünk a jövőn, nem gondolkodunk a következő nehézségeken, egyszerűen csak élvezzük a gyerekünkkel töltött pillanatokat.
