A méhkaptár kulisszái mögött
Tavasszal a méhek is felébrednek téli álmukból és munkába kezdenek – gondolja a laikus. A 15 éve méhekkel foglalkozó Orbán Károly azonban gyorsan tisztázza a félreértést, miszerint télen alszanak a méhek. – Ősszel begyűjtik a télire szükséges nektárt és virágport, majd, amikor 9 fok körülire csökken a hőmérséklet, egy gömb alakú telelőfürtbe húzódnak vissza, de nem alszanak. A fürtben állandó hőmérsékletet tartanak a szárnyizomzatuk rezegtetésével. A fürt közepét, ahol az anya is tartózkodik, általában 15-20 fok között tartják. Az állandó hőmérsékletet úgy biztosítják, hogy fürt belsejében és külsején lévő méhek időnként helyet cserélnek – magyarázza a méhész, majd hozzáteszi, ilyenkor gyógylepénnyel segítenek a méheknek, hogy átvészeljék a hideget. Általában február végén repülnek ki először a kaptárból és májusban, az akác virágzásakor a legaktívabbak.
Károly eleinte másodállásban foglalkozott méhekkel, 2014 óta pedig főállásban méhészkedik. A mézet közvetlenül a lakosságnak adja el, minden kedden és pénteken a félegyházi piacon árul. Városi rendezvényeken is találkozhatunk termékeivel, például a városi könyvtár beporzók napi programján.
– Jó időben a méhek a kaptár 5 kilométeres körzetében gyűjtenek. Először felszívják az úthoz szükséges mézet, majd kirepülnek. Amikor alkalmas helyet találnak, akkor a kaptárba visszatérve eltáncolják a többi dolgozónak, hogy merre induljanak, majd kisebb csoportokban újra kirepülnek. A nap állásához viszonyítva tájékozódnak. A virágport a pollenzacskóba, a nektárt pedig a mézhólyagba gyűjtik. Szinte bármilyen virágról, növényről, gyümölcsfáról gyűjtenek, de például a bodzáról nem. Mikor visszaérnek, átadják egymásnak a nektárt és a lép viaszsejtjeibe rakják, majd, mint egy ventilátor, a szárnyuk rezegtetésével párologtatni kezdik belőle a vizet, egészen addig, amíg víztartalma 18 százalék alá nem csökken. Így jön létre a méz. A méhek a sejteket viasszal borítják be, így tárolják a készterméket, amíg be nem gyűjtjük. A mézzel telt kereteket eltávolítjuk a kaptárból, fedelező villával levesszük róla a viaszréteget, és pörgetéssel kinyerjük a mézet. Pár napnyi állás után legalább kétszer szűrjük, majd kisebb nagyobb üvegekbe mérjük – részletezi a méz készítését.
Megfázás esetén nincs jobb egy forró mézes teánál – gondolják sokan, ám a szakember ezt a tévhitet is megcáfolja. – A mézet maximum 40 fokra lehet melegíteni, így, ha forró teába csurgatjuk, akkor hatóanyagainak nagy részét tönkretesszük. Így nem használ a torokfájás ellen – mondja. Hozzáteszi azt is, hogy a méhek nemcsak a finom mézről gondoskodnak, hanem remek időjósok is. – Ha délelőtt süt a nap, de a méhek a kaptárba nagyon zsongnak, akkor már tudom, hogy délután eső lesz – fogalmaz.
A kaptárbeli életről azt is megtudjuk, hogy a méhanya által lerakott petékből 21 nap múlva kelnek ki dolgozók, és mindössze 40 napig élnek. Az első pár napban méhpempővel táplálkoznak, majd mézzel. Először kitakarítják a helyüket, majd belső munkákat végeznek. 10 nap után már őrként dolgoznak, életük utolsó 20 napját pedig hordással töltik, majd a kaptáron kívül elpusztulnak. Ezzel szemben a méhanyák 16 napra kelnek ki és az első 10 napban nemcsak, hogy eszik a méhpempőt, de abban is fürdenek. Ezért nagyobbak is. A méhanya egész életében méhpempővel táplálkozik, így akár 4 évig is élhet. – A méhek szaporodásának lényege, hogy amikor megtelik a kaptár új méhekkel, akkor az idősebb méhanya a dolgozókkal kirajzik, és új helyet keres, a kaptárt pedig átadja a fiatalabbaknak. A méhész dolga, hogy ezt a rajzást meggátolja, mivel a méhanya a mézet termelő dolgozókat is magával vinné – magyarázza.
Az is kiderül, hogy a méhek – valószínűleg a permetezések miatt – a repce virágzásakor a legszúrósabbak és szeles, borús időben jobban támadnak, de például az erősen parfümözött és az ittas állapotú személyeket sem szeretik.
G. E.
Fotó: Fantoly Márton
