„Ha nem lenne, hova mennénk?”
Képgaléria
A sportpályán túl, Bankfalun innen, a három jellegzetes épület közül a középső.
– Szombat délelőtt többen leszünk – mondta Szabó Elisabeth, a Roma Nemzetiségi Önkormányzat alelnöke – de szívesen megmutatom a „Csillagot”.
Ha több látogató keresné fel egyszerre, mint ahánnyal találkoztam, nem is férnének el, hiszen az épület emeleti részével nem, csak a földszinttel lehet számolni. A legnagyobb helyiségben, az álláskeresők klubja heti foglalkozásán 25-en hallgatták a Munkaügyi Központ munkatársának praktikus tanácsait. A szomszédos szobát gyerekek számára rendezték be – amíg a felnőttek komoly dolgokkal foglalkoznak –, gondtalanul játszhatnak.
– Mosó-szárítógépek állnak rendelkezésre, csak fel kell iratkozni a listára, és már indulhat is a mosó-program – mutatta az alelnök –, és fürdési, tisztálkodási lehetőséget is biztosítunk a rászorultaknak.
Honnan tudjátok, hogy kik szorulnak rá ezekre a szolgáltatásokra, vagyis inkább segítségre?
– Tulajdonképpen nem vizsgáljuk, hiszen feltételezzük, hogy olyan nem fog idejönni, mosni, akinek otthon is van erre módja. Egyébként mindenkit ismerünk a környéken, és nem csak romák járnak ide a „faluból”. A város más körzeteiben lakók is felkereshetik a szolgáltatópontot, nem elszigeteltségben gondolkozunk, mindenkit várunk. A szervezett programokat látogatják legtöbben, de egy egyszerű hétköznap délelőtt sincs üresjárat.
Tóth Istvánné, aki szinte mindennapi vendég, sajátkészítésű süteményt hozott az intézménybe:
– Ügyintéztem. Bármilyen bajom van, ők ismernek, ide eljöhetek tanácsért és segítségért. Az a legkevesebb, hogy egy kis süteménnyel kedveskedek a többieknek. Szívesen adom. Most egy kérvény ügyében jöttem, aminek a megírásához segítséget kaptam. Nem is tudnám, hova kellene fordulni ilyesmivel. Ha nem lenne a „Csillag”, hova mennénk?
tli
