Körkérdés – Ön segít-e nyilvános helyen sérült embertársainak?

Május 5-én, az Esélyegyenlőség Világnapján 1992 óta Magyarországon is különböző rendezvényekkel hívják fel a figyelmet a fogyatékkal élő embertársaink – a mozgássérültek, a vakok és gyengén látók – jogaira, lehetőségeire, az esélyegyenlőség jegyében. Ennek apropóján kérdeztük a félegyháziakat arról, hogy miként segítenek rászoruló embertársaikon.

Faltum Kristóf Jeromos (34)
– Véleményem szerint ilyen helyzetben nagyon fontos, hogy a sérült ember helyébe képzeljük magunkat. Számunkra is kihívásokat rejt a mindennapi élet: el kell jutnunk helyekre, boldogulni kell ismeretlen környezetben, meg kell magunkat értetni másokkal, és meg kell értenünk másokat, akik talán teljesen ismeretlenek. Fontos információkat kell értelmeznünk és kezelnünk. Azt mindannyian tudjuk, hogy illik segíteni sérült embertársunknak eligazodni a buszmenetrenden, felszállni a megfelelő buszra, befizetni a csekket a postán… De nem mindegy, hogy hogyan tesszük! Segítségünket a másik élje meg úgy, hogy az akadályt együtt küzdjük le, egyenrangú felekként. Ha sajnálkozással, türelmetlenséggel, a „csak legyünk túl rajta” érzésével viszonyulunk a másikhoz, azzal a sérült ember kiszolgáltatottságát éreztetjük.

Wiedermann Kinga (28)
– Hallásukban korlátozott szülők gyerekeként nőttem fel. Azt hiszem, aki ilyen közegből jön, annak természetesebb a segítségnyújtás. Talán empatikusabbak vagyunk embertársaink felé és jobban átérezzük a másik helyzetét. Nagyon örülnék, ha az én szüleimnek is mindig nyújtana valaki segítséget, amikor arra szükségük van.

Rojik Boglárka (19)
– Igyekszem minden alkalmat megragadni, amikor azt látom, hogy rám van szükség. Kerültem már olyan helyzetbe, amikor látásában akadályozottnak segítettem ajtót nyitni, átkísértem az úttesten. Mindig örömmel tölt el, ha jót tehetek. Ezek a cselekedetek tényleg semmibe sem kerülnek.

Ricza Adrienn (32)
– Gyógypedagógusként azt javaslom, hogy figyeljünk a jelekre és viselkedjünk természetesen. Például a fehér bot, vagy a margarétát ábrázoló kitűző, nyakbavaló az autistáknál. A hallássérülteket nehezebb felismerni, az árulkodó jel a hallókészülék. A vakok közlekedhetnek még segítő kutyával is, akik a közlekedés során kemény munkát végeznek. Akármennyire aranyosnak találjuk őket, ne támadjuk le szeretetünkkel, hanem udvariasan mutatkozzunk be a gazdájának és kérdezzük meg, megsimogathatjuk-e hű társát.

V. B.