Titkok a levéltárból – A Ring-kert
Ring Lajos 1900 augusztusától bérelte a Kossuth utcai gőzmalom telkéhez tartozó, újonnan nyílt vendéglőt. Minden nyári szezonra kinyitott, a vendéglőt pedig folyamatosan fejlesztve már 1906-ban elektromos világítással látta el. Ugyanebben az évben további területet vett bérbe tíz évre a várostól, amelyet fásított is. A fejlesztésekhez tartozott a kerthelyiség megépítése is, amelynek tervrajzát Lantos István építőmester 1907. január 20-ára készítette el.
Az építkezést Ring Lajos 1907. február 26-án kérvényezte, a kérvény megfogalmazása szerint „vendéglő helyiségemhez tartozó kertben nyári idény alkalmára söröző illetőleg mulatóka építését” kérte. Az engedélyt két nap múlva kapta meg a várostól. Dóczy Pál városi mérnök a 3,30 méteres magasság helyett 4 méteres magasságot tartott volna elfogadhatónak, ám Ring 1907. március 5-én arra hivatkozva kérvényezte az eredeti magasság engedélyezését, hogy a kerthelyiséget ideiglenes építménynek szánta, amelyet a bérlet leteltekor tartozott lebontani. (Az épület azonban még sokáig állt.) Az elkészült építkezést Gerenday József rendőrkapitány 1907. október 23-án ellenőrizte.
A Ring-kert fűrészelt léceivel, faragásaival a nyári mulatóhelyek és nyaralók világszerte elterjedt stílusában, az úgynevezett svájciház-stílusban épült. A faverandák és lécdíszek főként német mintakönyvek alapján terjedtek. Kismarty-Lechner Jenő építész 1945-ben megjelent sorai szerint „[é]rdekes, hogy ennek az Európa-szerte elterjedt faépítkezésnek formái csaknem kizárólag a német reneszánszra támaszkodtak, […] holott a népi építkezés ezekben bő forrásul kínálkozott volna.” Ez a megállapítás a Ring-kerten kívül igaz lehet több, hasonló stílusban készült kiskunfélegyházi épületre is, így az elbontott Girasek-házra, és a szintén elpusztult Strébl-nyaralóra is. Gubody Ottó orvos csak sajtóhírből ismert nyaralójáról tudható azonban, hogy a könnyű faszerkezetes építmény az erdélyi népi építészetből merített formai inspirációt. A nyaraló- és mulatóhelyek faszerkezetes építményei tehát Kiskunfélegyháza építészettörténetének is fontos részei.
Brunner Attila
