Megszenvedte Trianont a magyar mezőgazdaság is

Borítókép: Mezőgazdasági gépállomás az 1920-as években
Fotó: Fortepan

A szerződés szerint az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, és ennek következményeként Magyarország – Horvátország nélküli – területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre csökkentették, lakossága pedig 18,2 millióról 7,6 millióra változott. 

Az ország elvesztette a biztonságot jelentő hegyekkel szegélyezett határait, megbomlott egységes folyóhálózata, jelentős hatást gyakorolt nyersanyag kitermelésére, cukor- és sógyártására, sőt, a szállítmányozás legfontosabb pillérére a vasúti hálózatra is, amelynek hossza 1913-ban mintegy 22 ezer kilométer volt, Trianont követően pedig 8000 kilométerre mérséklődött.


Fotó: Középiskolai Történelmi Atlasz

A magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. Tökéletes gazdasági egységet alkotott a régi Magyarország: a kenyérmagtermő magyar Alföld, a fában, ércben, legelőben bővelkedő hegyvidék terményei kölcsönösen kiegészítették egymást.

A határok átrajzolása viszont egyetlen szektort sem kímélt, így a mezőgazdaságot is a mai napig megbecsülhetetlen veszteség érte: értékei aránytalanok voltak, az új határokon belül maradt a szántóföld 38,6 százaléka, a szőlőterület 62,5 százaléka. A Csonka-Magyarország 373 ezer hold területen birtokolt szőlőt, a hegyi szőlőknek körülbelül a fele maradt meg, a homoki szőlőknek csaknem 90 százaléka. A szarvasmarha-állomány 30 százalékra, a juhé 28 százalékra mérséklődött, az erdőterület 12 százalékra csökkent.

A fekete négyzetek nagysága az egyes vármegyék erdőterületének a nagyságát mutatja. A belső vastag vonal a trianoni határ 
Kép és szöveg forrása: trianon.hu

Trianon előtt ideális volt az egyensúly: az Alföld, ahol nincsenek erdőségek a hegyvidék fáit használta, a hegyes vidék pedig az Alföld búzájából készített kenyeret.

A történelmi Magyarországnak a világháború előtt jelentős volt a fakivitele, ezért nagy veszteségként könyvelhető el, hogy 13,4 millió kataszteri hold erdőt vettek el a magyar állam 15,22 millió kat. hold terjedelmű erdejéből. Teljesen elvesztette fenyőerdőit is, amellyel egyetemben megszűnt a papírgyártás legfőbb nyersanyaga is. Tehát, nemcsak az épületfáit kellett külföldről behoznia, hanem a papírt is.

A körök nagysága a világháború előtti termelést tünteti fel sóbányánként
Forrás: trianon.hu

A világháború előtt a történelmi Magyarország sókivitele erős volt, de Trianon sóbányáitól is megfosztotta, így a mai Magyarország a teljes sószükségletét külföldről kénytelen fedezni.

Tudta-e mezőgazdaságunk legalább részben pótolni azt a veszteségét, amelyet a művelésre kiválóan alkalmas nagy területek elvesztése okozott? A politikai változásoknak megfelelően a Csonka-Magyarország mezőgazdasági termelésének alapfeltételei is megváltoztak. A csonkaországi termelés első tíz évében, valószínűleg a Felvidék elvesztése miatt, a burgonyatermés átlaga 17 százalékkal csökkent.

Buday László adatai alapján a mezőgazdasági termelésre alkalmas területnek nagyobb része maradt meg az ország területéhez képest: 1911 és 1915 között átlagban Magyarországon a learatott búzaterülete több mint 5 millió holdat, míg a Csonka-Magyarországon 2,6 millió holdat tett ki. Az országnak aránylag termékenyebb része maradt meg a megcsonkított határok között az 1911-15 közötti átlagához képest – írta Eckhart Ferenc.

“Buday számításai szerint a megmaradt terület növénytermésének és a szűk határok közé szorult lakosság szükségleteinek mérlege egyáltalán nem volt kedvező. Az 1911—15. évek átlagtermése alapján évente 7-8 millió métermázsa, esetleg kivitelre felhasználható felesleg maradna a 28 milliós búza- és rozstermésből. Az 1918. évi rossz termést véve a számításoknál alapul, felesleg helyett még 3-6 millió mázsa hiány mutatkoznék. A csonka-ország népének kenyérellátása tehát pusztán a nálunk eléggé szeszélyes időjárástól függött” – derült ki ez is Eckhart könyvéből, amely részletesen taglalja a trianon utáni időszak mezőgazdaságát.

Kenyérmagfelesleg vagy hiány vidékenként. A térkép beárnyékolt területei kenyérmag (búza és rozs) felesleggel rendelkeznek, a fehéren hagyott területek pedig kenyérmagbevitelre szorulnak. A fekete négyzetek az évi kenyérmag felesleget adják meg megyénként 1000 mázsában. A belső vastag fekete vonal a trianoni határ
Kép és szöveg forrása: trianon.hu

A kialakult új helyzetben az agrártermelők súlyos értékesítési nehézségekkel is küzdöttek a belső és külső piacok szűkössége miatt. Míg előbbi nem volt képes felvenni a túlreprezentált mezőgazdasági termékeket az ország gazdaságának és ennek következtében társadalmának szerkezete miatt, addig utóbbi esetben a kormány piacszerzési kísérletei nem bizonyultak sikeresnek a hagyományos piacokat magukba foglaló utódállamok elzárkózó magatartása miatt – magyarázta Vonyó József digitálisan is olvasható tanulmányában.

Ezen a helyzeten modernizációval lehetett volna segíteni, amelyre különösen nagy szükség lett volna a gabona esetében, hiszen ennek minősége és ára miatt nem versenyezhetett a nyugat-európai piacokon a modern technológiával előállított olcsó, amerikai gabonával – tette hozzá.

A pékipari termékek miatt is egyre hangsúlyosabbá vált a búza minőség kiszámíthatósága, ezért a kormány minden eszközt megragadott e növény nemesítésének támogatására. A nagyobb mennyiségű műtrágya kiosztására különösen nagy szükség volt. Emellett a 800 ezer holdnyi tiszántúli szikes terület javítása is megindult, hogy az ne csak különösen kedvező időjárás esetében teremjen, hanem a 2 millió hold elsőrendű búzatermő földdel legyen egyenrangú.

Vonyó rámutatott arra is, hogy egyszerre jellemezte a munkaerőhelyzetet hiány és felesleg. A hiány egyrészt a paraszti birtokok egy részén a háborús halottak és rokkantak miatt okozott gondot, másrészt jelentősen megnehezítette a fejlesztésre váró iparágak szakember-szükségletének kielégítését. A mezőgazdasági munkaerő-felesleg fennmaradását eredményezte a lényegében változatlan birtokstruktúra. Csekély része tudott csak elhelyezkedni a vidéki agrárszegénységnek a fellendült iparban, és ezt nem segítette ezen réteg alacsony iskolázottsági szintje, a szakképzettség hiánya sem.

Hosszasan részletezhetnénk még azt, hogy Trianon mit okozott a történelmi Magyarország agráriumában, azonban a szektort ért károkat, hatásait a jövőre, azaz napjainkra nézve felbecsülni lehetetlen feladatnak tűnik. Ha többet megtudna ezen időszak mezőgazdaságáról, akkor lapozza fel a Horváth József által szerkesztett Trianoni Magyarország Mezőgazdasága című könyvét, amely több száz oldalon keresztül ad betekintést az 1920-at követő agrárvilág viszonyaiba, és mutatja be a gazdák akkori mezőgazdasági tudását.

Felhasznált irodalom:

ECKHART, F. (1941). A magyar közgazdaság száz éve 1841-1941, Budapest.

VONYÓ, J. (2019). Trianon árnyékában. A magyar gazdaság és a társadalom strukturális problémái a két világháború között: Árkádia Folyóirat

Trianon térképekben és grafikonokban: www.trianon.hu

agrotrend.hu
               

Kövessen minket a Facebookon is!