Programzáró konferenciát szervezett a Kossuth Kollégium
Képgaléria
Az Arany János Kollégiumi Szakközépiskolai Program támogatásával az iskolának lehetősége volt számos tanulót szakmához juttatni, akiknek az otthoni körülményei miatt talán esélyük sem lett volna erre. Sok tanulót mentettek meg a korai iskolaelhagyástól, és magas azon tanulók száma is, akik a kollégiumi élettel egy biztosabb, igényesebb, célokkal és elvárásokkal, álmokkal és reményekkel bíró mintát és életformát tapasztalhattak meg.
A megjelenteket Bakos Aranka köszöntötte, aki elmondta, hogy a programban eltöltött évek nagyon sok emléket adtak és a munka által nagyon sok diáknak tudtak segítséget nyújtani.
Szabó Péterné, a Kiskunhalasi SzC Kiskunfélegyházi Kossuth Lajos Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium igazgatója beszédében hangsúlyozta, hogy nagy megtiszteltetés, hogy a programzáró rendezvényt iskolájukban tarthatják meg. A program kapcsán saját élményét is megosztotta a megjelentekkel: amikor ő az iskolában tanítani kezdett, első osztályának 70 százaléka AJ-s gyermek volt.
– Én azóta is tartom velük a kapcsolatot. Sikertörténetként értékelem azt az évfolyamot, hiszen ma már 2-3-4 gyermeküket tisztességesen nevelő édesanyák lettek ezek a lányok, a fiúk pedig sok esetben remek szakmunkáskarriert futottak be. Sokat tanultak a kollégiumi nevelőktől – fogalmazott, majd megköszönte mindenkinek a munkáját, aki részt vett ebben a projektben, és hozzájárult, hogy ezek a gyerekek tisztességes felnőttekké váljanak.
Orbán Anikó, a Köznevelési-igazgatási Főosztály osztályvezetője beszéde kezdetén Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár üdvözletét tolmácsolta, aki egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni az eseményen. Megtudtuk, hogy az Arany János Program szakképzést érintő pillérét 2007-2008-ban indította az akkori Oktatásért Felelős Minisztérium. Hátterében az állt, hogy a hazai oktatási rendszer esélyteremtő funkcióját erősíteni kellett. Tanévenként több mint 600 tanuló vett részt a programban, amelyben érintett társkollégiumok a kiskunfélegyházi mellett hajdúböszörményi, nyírbátori, salgótarjáni, szegedi, szolnoki és vásárosnaményi szervezetek voltak. Elmondta, hogy a kezdetek óta rendkívül sok munkát fektettek bele a kollégiumok munkatársai, az intézmények fenntartói, oktatói és a mentorok a tanulók előrehaladásában. Ezért nagy köszönet illeti őket. Tíz év átlagában csökkenést ért el a program a lemorzsolódók arányában, a résztvevő iskolák közül pedig többen is felkerültek az elmúlt években azon kiemelkedő teljesítményű iskolák listájára, amelyek pedagógia munkájukkal eredményesen ellensúlyozzák tanulóik hátrányos helyzetét. A programnak köszönhetően szakmai kapcsolatok alakultak és mélyültek el, számos, a tanulók előrehaladását támogató pedagógiai szakmai fejlesztés történt intézményi szinten, egyéni fejlesztési tervek, karriertervek készítésétől a mérésértékelés folyamatán keresztül a szociális támogatások rendszeréig. Voltak nehézségek is pedagógiai munkában, az adminisztratív végrehajtásban, a Covid időszakában és elvesztettek munkatársakat is. Beszélt a kollégiumi nevelés és az intézményi, iskolai oktatás összekapcsolódásának fontosságáról is: – Az értékelés szerint természetessé vált, hogy a pedagógiai munka nem magányos hősök tevékenysége, hanem csapatmunka, amelyben a diákok sokféleségéhez igazodva pedagógiai segítők, támogató szakemberek és a szülők is helyet kapnak – fogalmazott.
A folytatásban, a programban résztvevő kollégiumok értékeléséből emelt ki néhány gondolatot.
Az esemény további részében egy összefoglalót, emlékezést láthattak a résztvevők először Kiskunfélegyházáról, majd a programban résztvevő további iskoláktól, kollégiumoktól.
Z. A.
