Amikor család születik…
Borítókép: Femina illusztráció
Hosszú évek óta épül, omlik le, és formálódik az alábbi gondolatmenet. Egészen pontosan az első gyermekem születése óta. Három év elteltével, és egy újabb csoda érkezésével érett meg bennem az elhatározás, hogy az évek során felhalmozódott tapasztalatokat, érzéseket számtalan biztató szó hatására leírjam, hiszen rengeteg anyatárssal beszélgettem erről, és a legtöbbjük mind az alábbiakat emelte ki a saját élettapasztalatából merítkezve.
Anyának lenni a mai világban jóval többről szól, mint amire egy nő a szülés előtt fel tudna készülni. Felülmúlja a leendő szülők összes elképzelését. Most tekintsünk el az éjszakai ébredésektől, engedjük el az etetés nehézségeit, ne foglalkozunk egy pillanatra a csecsemőért hozott egyéb "áldozatokkal", mind a várandósság, mind a szülés utáni időszakban.
Nézzük egyszerűen csak a lelki oldalt.
Azt a mérhetetlen megfelelési kényszert, amit a környezet, vadidegenek képesek a szülők nyakába tenni. Noha, ez sokszor nem tudatos, mégis az összes újdonság mellett ez az, amivel a legnehezebb megbirkózni.
Ha minden egyes csepp tejért megküzdesz, akkor önsanyargató vagy. Meg amúgy is… "Mennyi gyermek nevelkedett már fel tápszeren, és semmi baja".
Ha tápszerrel táplálod, felelőtlen vagy, mert "a kicsinek szüksége van az anyatejre". Persze ideális a helyzet, ha a termelődés minden befolyásoló tényező ellenére sikeresen be tud indulni…
Ha császármetszéssel szülsz, akkor a könnyebb utat választod. Akkor is, ha te nem azt akartad. Az utána következő fájdalmas felépülés meg ugyebár lényegtelen.
Ha természetesen szülsz, akkor mekkora poén szólni a dokinak, hogy "öltsön még párat". A 10-12 óra vajúdás amúgy is smafu.
Ha közszemlére teszed a gyermeket, akkor "mit reklámozod."
Ha nem teszel fel képet, akkor "szégyelled".
Ha nem tudsz otthon rendet tartani, mert felkelni sincs erőd, "trehány vagy és egyébként is, minek szülsz, ha még a háztartást sem tudod vezetni".
Ha rendet tartasz, akkor "mániákus vagy és csak a látszat érdekel".
Ha fertőtlenítesz mindent, "betegesen félted".
Ha hagyod, hogy felfedezze a világot, ami valljuk be, kosszal is jár, "felelőtlen vagy".
Ha arra vágysz, hogy a pároddal kettesben is legyetek, hogy csak egymással foglalkozzatok, az mindig "túl korai".
Ha nem tudsz teljes mértékig az apára összpontosítani, vagy nem megy az együttlét, akkor "frigid lettél".
Ha úgy érzed, szükséged van egy kávéra egyedül, vagy akár a barátaiddal, "önző vagy".
Ha nem akarsz kimozdulni, akkor "depressziós".
Ha bölcsődébe adod, "karrierista vagy".
Ha otthon maradsz vele, ameddig csak lehet, "ingyenélő".
Ott tartunk, hogy mindenki mindennel foglalkozik, csak a babával, apával, testvérekkel, nagyszülőkkel, az anyával nem. Pedig akármennyire is hihetetlen, ebben a történetben senki más nem számít, csak ők. Örülni a boldogságuknak, bármilyen módon is jutottak hozzá. Bármelyik forgatókönyv mellett döntöttek is. (Ha egyáltalán volt választási lehetőségük.)
A szülők, ha eddig nem, akkor az otthon töltött első hetek alatt érnek szülőpárrá, a meglévő csemete/csemeték ekkor válnak testvérekké. Összességében ekkor válnak egységgé, családdá. Ebben az időszakban tapasztalják meg, mi az igazi felelősség. Itt mutatkozik meg a türelem, a szeretet és az összetartozás ereje.
Aki ezután találkozik majd velük, láthatja, hogy még az eddigieknél is jobban összetartanak. Foggal-körömmel védik a gyermekeket és egymást. Határozottan kiállnak az elképzeléseik mellett, mert ettől kezdve ez az ő egységük.
Ettől nehezebb és egyben szebb dolog talán nincs is a világon.
A jövevény érkezésével nemcsak egy új életet teremtettek, hanem éppen egy család születik. Ami pontosan ugyanolyan fázisokon megy keresztül, mint maga a magzat, miközben a világra jön. Ebbe nem illik sem beleavatkozni, sem véleményezni, hiszen mindenki másként látja, másként éli meg ezeket az élményeket.
Azzal, hogy másként látunk dolgokat, nincs az égvilágon semmi gond. Ettől vagyunk egyediek, változatosak és különlegesek. A baj ott kezdődik, ha ezt nem vagyunk képesek elfogadni. Ha véleményt formálunk úgy, hogy közben nem is tudjuk, mi zajlik a négy fal között. Ítélkezünk úgy, hogy szinte sosem látunk bele, hogy min mennek keresztül a családok, hogy kezükben tarthassák az olyan régóta várt, vágyott gyermeket.
Ha szülő vagy, akkor azért ne ítélkezz, mert tudod, mivel járhat ez. Ha még nem vagy, akkor azért ne.
Mert tudod, "mindenki tud gyereket nevelni, csak az nem, akinek van."
Minden támogató apa egy kincs, minden anya csodálatos. Minden testvér egy támasz, egy segítő kéz az életben. Minden nagyszülő egy "sziget", ahol gyermek és unoka bármikor "kiköthet".
Mindenkinek, aki gondolkodás nélkül ítélkezik, kritizál, pletykál, mindössze egyetlen dolgot kívánok. Legyen részese egy család születésének, és tanuljon meg örülni mások boldogságának, rosszindulat, irigység és keserűség nélkül.
T. L.
