Karácsonyi hagyományok
Ilyenkor igen elterjedt szokás volt a betlehemezés, amelyben ötvöződnek a kereszténység előtti pogány, valamint az ünnep keresztény jellegéből fakadó szokások, és a szentcsalád járás. Míg a gyerekek távol voltak, a szülők, vagy a nagyobb testvérek feldíszítették a frissen vágott fenyőt, kitették az ajándékokat, majd csengettyűszó jelezte az angyal érkezését.
A karácsonyi asztalra vagy alá helyezett tárgyaknak különös jelentőséget tulajdonított a néphagyomány. Az asztal alá általában az a szerszám került, amelyet a gazda leggyakrabban használt, vagy amelyik a legfontosabb volt számára.
Főleg kalapács, fejsze, fúró, fogó, fűrész volt az, de előfordult, hogy láncot, sarlót, ekevasat is vittek a szobába. Ezek elhelyezését a terítés követte. Volt, ahol három abroszt is terítettek az asztalra. Alájuk néhol búzát, árpát és pénzt tettek. A karácsonykor használt terítőt vetőabrosznak nevezték, hogy a termés bő legyen, és kenyér is megkeljen.
A karácsonyi asztalra helyezett ételek, a szentelt ostya, a mézbe mártott fokhagyma, az alma az egészséget szimbolizálták. Úgy hitték, hogy ha karácsonykor babot, borsót, tököt, mákos tésztát, újabban halat esznek, akkor a következő évben sok pénzük lesz. A karácsonyi dióevés szokása az egész nyelvterületen ismert. A tálból kivett egészséges dió jó egészséget, a rossz betegséget, sőt halált jósolt. Vacsorakor több helyen is felszeletelt almát ettek, hogy a család összetartson, megtalálja egymást. A családnak ügyelni kellett arra, hogy az ünnepi asztaltól együtt keljenek fel, mert aki véletlenül előbb vagy az evés befejezése előtt kelt fel, az a hiedelem szerint elsőnek halt meg a családból. A karácsonyi ételek maradékát, a karácsonyi morzsát különös becsben tartották, többnyire mágikus és gyógyító eljárásokban használták fel. Karácsony éjszakáján különös jelentősége volt a vízzel, tűzzel, zajkeltéssel kapcsolatos hiedelmeknek és szokásoknak. Az éjféli mise körüli időszak a házasságjóslásra-, varázslásra is alkalmas volt.
Karácsony első napja az év legjelesebb ünnepei közé tartozott. A hagyományos magyar paraszti életben ez a nap a család ünnepe volt, munkatilalommal járt, még a szemetet sem vitték ki. Valóban csak a legszükségesebb munkát végezték el. Már előző nap odakészítették az állatoknak a takarmányt. Tilos volt ezen a napon a kölcsönkérés, kölcsönadás is, mert kivitték volna a szerencsét.
Karácsony másnapja kötetlenebb, felszabadultabb ünnep volt. Erre már nem vonatkoztak a szigorú előírások és tilalmak. Az István-napi mise után a rokonok, barátok meglátogathatták egymást, a fiatal házasok tiszteletüket tették szüleiknél. Tisztelgő látogatásukért szaloncukrot kaptak a karácsonyfáról.
A karácsonyi ünnepkör január 6-án, vízkereszttel zárul. Ezen a napon ünnepeljük a háromkirályok: Gáspár, Menyhért és Boldizsár látogatását a gyermek Jézusnál. Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban, valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn. Ezen a napon bontják le legtöbb helyen a karácsonyfát, és ekkor szentelik a vizet és a tömjént.
T. T.
