Nyár és tél között – mit csinálnak ősszel a fák?
De az ősz, az valami egészen más. A megfáradt természet mintha eltűnődne, némi tanácstalanságot látunk a fákon: a levelek pöndörödnek, száradnak, hullanak és legfőképpen színesednek, gyönyörű, pazarló, bőkezű színekbe öltözve. Mindeddig ezt az időszakot a vénasszonyok nyarához kötöttük, nagyjából szeptember végén – október elején. A változó klíma azonban várhatóan ezt sem fogja változatlanul hagyni. Valójában a városban válik ez igazán érdekessé. Idén október közepén már volt két enyhe fagyos hajnal, de a városban a korábbi meleg napoknak köszönhetően nem ment 0 fok alá a hőmérséklet. Itt van november, és a fák lombja még nagyrészt zölden a fán van.
A posta épülete előtt a parkban van egy gyönyörű tulipánfa kápráztatóan sárga levelekkel. A főtéren lévő fiatalabb testvéreinek némelyike sárgulgat, a többi még zöld. Azt tudjuk, hogy az őszi változatos levélszín azért alakul ki lombhullás előtt, mert a fa szép sorban visszahívja a levelekből a fontos tápanyagokat. A zöld a klorofill színe, eltűnésével a sárga, mint a második legnagyobb mennységben jelenlévő karotinoidoké jelenik meg. Utánuk sok növényben még megtalálhatók az antocianidok lilás pigmentjei, amelyek az őszi színorgia csúcsán jelennek meg. Legvégül a tannin, a csersav barnás színe mutatkozik meg. Ami ezután a levelekben marad, azt a fa annak a talajnak az éltetésére szánja, amelybe gyökerezve él, akár több száz évig.
Na, de miért látunk egyazon helyen egyazon fajú és korú fákon eltérő időben színesedő leveleket? Ma már tudjuk, hogy az egyes faegyedeknek – akárcsak nekünk, embereknek – saját karakterük van. Vannak közöttük félénkebbek, elővigyázatosabbak, ők azok, amelyek nem kockáztatnak, időben elkezdik a felkészülést a télre, mert hát a változás nagyon szeszélyes is lehet. Aztán vannak a kockáztatóbbak, ezek kihasználják a táplálékfelvétel lehetőségeit a meleg őszi napok utolsó pillanatáig. Azonban, ha ez nem jön be, ők hátránnyal indulnak a következő tavaszon.
Hosszútávon itt a túlélésről van szó. Sok-sok titkot rejt a fák világa, érdemes nemcsak megismerkedni vele, de őszintén tisztelni és megbecsülni is. Rácsodálkozni a fák gyönyörű őszi színére – nagyszerű kezdet. A bölcs folytatás már cselekedetet kíván – megbecsülni a földre hulló lombot, mert a fának nem hulladék.
Nagy Ágnes
főkertész
