Emlékezés Marcényi Csabára
Oláhné Marcényi Judit (leánya)
Apám sokoldalú ember volt, ezért személyére, munkásságának, életének egy mozaikkal szeretnénk méltó emléket állítani.
1943-ban született polgári család gyermekeként, Budapesten. Édesanyja banktisztviselő, édesapja a Vöröskereszt főmunkatársa és újságíró volt. Apám kétéves lehetett, amikor nagyapámat – aki több nyelven, többek között németül és oroszul is beszélt – elvitték az óvóhelyről az oroszok tolmácsnak. Soha többé nem látták viszont… Így Nagyanyu férfitámasz nélkül nevelte apukámat. Nem tört össze: operatív osztályvezetőként, a hitét megtartva dolgozott a honvédségnél, nevelte fiát és ápolta a vak édesanyját.
Miért írom le most ezeket? Mert bár mindenki kap „keresztet”, amivel együtt kell boldogulnia, viszont nem mindegy, honnan hová jutunk el.
Ami példaértékű számomra, hogy nehéz gyermekkora ellenére apám felépített egy teljes életet. Tudott elkezdeni, újrakezdeni, kitartani, felépíteni és újítani. Élete utolsó pillanatáig. Példája nekem azt is mutatja, hogyan kamatoztathatja az ember tehetségét, segítőkészségét, sokoldalúságát mások javára.
Kreatív embernek ismertem meg, aki nemcsak, mert nagyot álmodni, de arra is volt bátorsága és vállalkozó kedve, hogy új dolgokba vágjon bele, ereje és kitartása, hogy felvirágoztassa ötleteit. Rendkívül színes személyiség volt, aki hűségesen és komolyan állt egy-egy szívügye mellé, de tudott játszani, viccelni is, mint egy gyermek. Nem felejtett el nevetni, másokat nevettetni. A közösségnek, a családjának és a hobbijainak is élt. Optimizmusa segítette minden időben.
Természetszeretete és segítőkészsége nyilvánult meg a gombavizsgálatban, a horgászatban és horgászegyesület vezetésében, a Fido Bácsi Közhasznú Alapítvány létrehozásában és kiterjesztésében. Az embereknek való segítésvágya hozta létre a Karácsonyi Fény Alapítványt, a polgárőrséget. Kuratóriumi tag volt a Kiskunfélegyházi Irodalmi Alapítványnál és visszajárt az önkormányzathoz civil szervezetek képviselője és külsős tanácsadóként. Aktív tagja volt a Sarlós Boldogasszony Templom Egyháztestületének. Színjátszás és römibajnokság tarkította tovább színes, aktív életét.
Mindennapjaihoz tartozott a sport és az egészséges életmód, valamint a főzés szeretete. Mindkettőben voltak sikerélményei, amelyeket érmek, kupák őriznek, legyen szó halászléfőző versenyről, libafesztiválról vagy horgászversenyről.
Számos további városi, megyei és országos társadalmi kitüntetést őrzött vitrinszekrénye, amelyek közül legkiemelkedőbb a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje.
Mindvégig megőrizte fiatalosságát, amit mindnyájan élveztünk, de legfőképp az unokái, akiknek sokat mesélt. Előszeretettel hallgatták anekdotáit és „még, még, még…!” felkiáltással biztatták továbbmesélésre.
És ez van a szívünkben is: jó lett volna még, még, ha maradsz velünk! De dolgod máshol kellett folytatnod… és mint mindig, minden körülmények között, biztos, hogy ott is feltalálod magad! Mi pedig tudjuk, hogy jó helyen vagy, és vársz bennünket odaát!
(Ezúton szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik segítették feleleveníteni szeretett apám, nagyapánk emlékét! Ugyanakkor szeretettel várjuk az íráshoz kedvet kapó olvasók további emlékeit, sorait Marcényi Csabáról a [email protected] címre.)
Kertészné Ágnes (a polgárőrség titkára)
Marcényi Csaba 1995 novemberében 37 fővel alapította meg a polgárőrséget Kiskunfélegyházán. A kezdetektől 2023 augusztusában bekövetkezett haláláig elnöke volt az egyesületnek, részt vett annak munkájában a városi rendezvények biztosításában, valamint a rendőrséggel közös szolgálatokban. Különös figyelmet fordított a bűnmegelőzési és közlekedésbiztonsági felvilágosító munkájára az ifjúság körében, részt vett az „Egy iskola, egy polgárőr” mozgalom szervezésében és végrehajtásában.
1998 óta a Kiskunfélegyházi Civil Szövetség vezetőségi tagja volt, ezen kívül hat civil szervezetben töltött be különböző alapítói és vezetői funkciókat. 2005 óta az „Alapítvány a Vagyonvédelem és a Közbiztonság Megszilárdítására” kuratóriumának munkáját segítette.
Tevékenységét elismeréssel méltatták. A teljesség igénye nélkül: 2013-ban dr. Pintér Sándor belügyminisztertől elismerő oklevelet és tárgyjutalmat vehetett át a polgárőrségben végzett munkája elismeréseként. 2014-ben Kiskunfélegyháza Város Közbiztonságáért szakmai kitüntető díjjal, 2017-ben az Országos Polgárőr Szövetség Arany érdemkereszttel, 2019-ben a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság elismeréssel, 2020-ban „Kiskunfélegyháza Város Hagyományőrző és Hazafias Tevékenységéért” szakmai kitüntető díjjal, 2023-ban a város elismerését tanúsító oklevéllel jutalmazták több évtizedes áldozatos munkáját.
Dr. Kása Zsuzsanna (a Móra Ferenc Gimnázium igazgatója)
Kötődésem Csabához nagyon régi keletű: 1976-ban egyszerre költöztünk az újonnan épülő Móra-téri lakásainkba. Kedves szomszédunk volt, aki egyben megadta nekünk a gombászás élményét is. Édesapám többször is társult ehhez a természetközeli élménygyűjtéshez.
Jó pár év elteltével a szomszédi viszony megszűnt, de a kedves kötődés Csaba haláláig megmaradt.
A polgármesteri hivatal dolgozójaként folyamatosan kapcsolatban álltunk, polgárőrként sok alkalommal támogatta a nevelési-oktatási intézmények munkáját is. Mindig segítőkészen, kedvesen fordult mindenkihez, önként vállalt feladatát kivétel nélkül lelkiismeretesen végezte. Lelkemnek az állatok védelmezése, segítése miatt is nagyon kedves volt. Szerettem Őt.
A szép emlékeket megőrizve gondolok Rád, Csaba!
Isten áldjon..., már odaát!
Dr. Sulyok Miklós (ügyvéd)
Csaba a szó legnemesebb értelmében közösségi ember volt: szerette az embereket és segíteni akart. Ez a segíteni akarás a rendszerváltást követően különféle civil szervezetek létrehozásában, e szervezetek kuratóriumában, vagy vezető testületében való szerepvállalásában testesült meg. Maradék szabadidejét a horgászat, valamint a gombászat foglalta el, amely tevékenységéhez szorosan hozzátartozott a halak különféle módon való elkészítése, halászléfőző versenyeken való részvétel, és általában a gasztronómia. Ehhez tartoztak a libafesztiválon való főzései is, amire az idén is hivatalos lettem volna. De a
Teremtő most valószínűleg saját libanapot szervezett és Csaba főztjét ott akarta megkóstolni…
Dr. Sulyok László (a Sarlós Boldogasszony Templom képviselő-testületének vezetője)
Marcényi Csabát általános iskolás korom óta ismertem, egy osztályba jártunk. Egyke volt, mivel édesapja a második világháborúban meghalt. Édesanyjával, a Kossuth utca és a Wesselényi utca sarkán lévő emeletes házban laktak. Nagyon szerette Csaba a társaságot már kis korában is. Felejthetetlen számomra a mai napig, amikor egyszer többünket az osztályból meghívott, hogy menjünk el hozzájuk. Mikor megérkeztünk, levezetett bennünket a ház sötét és nagy pincéjébe, ami vízzel volt tele. Kerített egy fa mosóteknőt, és mi, hét-nyolc éves gyerekek csónakázni kezdtünk a sötét pincében – utólag szemlélve nem is veszélytelen módon. Ha Csabára gondolok, ez az élmény a mai napig előttem van.
Csaba jó ember volt, nagyon segítőkész. Mindig lelkesen dolgozott mások javára és érdekében. Magam részéről a kiskunfélegyházi Sarlós Boldogasszony Főplébánia képviselő-testületében hosszú éveken keresztül végzett, igen aktív munkáját tudom igazolni. Minden ügyben – ahol kompetensnek érezte magát – megtette, ami rajta múlott. Igazi közösségi ember volt. Nagy veszteség számunkra, hiányozni fog.
Molnár Sándor (műszaki igazgató)
"Csababá"
Elköszönni gondoltam
Ha meg engeded
Tanoncod voltam
Ki most szól, s elengedett
Köszönni tartozom a tanítást
Gombák rejtelmébe tekintő pillantást
Türelemmel fogadtad
Sutaságom hagytad
Rám dörrent a hangod gyakran
Mérges csak a gomba volt
Én figyeltem rád halkan
Tudod, azért, még nem lett teli e flaska
És nem is oly soká, terem a laska
Nem mondod már, gyerekem
Nem látod, hogy gereben?
Tintaszagú az elmúlás, írás
Ez, most nekem is, valami más
A tanonc, ki tanítóvá lett ember
Némán pislog, szólni nem mer
Mit mondhatnék, mégis, róla, utódok?
Tán mit tőle, ifjúként tanultam:
Míg élünk, tanulás a létünk
És van e világban olyan
Hogy egyszer sem tévedhetünk
Ez az igazi, emberi felelősség
Amit, ha alázattal, értőn fogadsz
Jellemnek, lelkednek, igaz erősség
"Csababá", neked, elkezdődött, egy új fejezet
És ez most hozzád, rólad szóló
Röpke emlékezet…
Isten vigyázza, erdei lépted!
Alács Tibor (a Karácsonyi Fény Közhasznú Alapítvány kuratórium elnöke)
A Karácsonyi Fény Közhasznú Alapítvány létrehozásával Marcényi Csaba olyan embereknek akart segíteni, akik igen nehéz körülmények között élik mindennapjaikat. Különösen a szívén viselte a nagycsaládosok sorsát. Vallotta, hogy a szeretet minden embernek jár, különösen karácsony előtt.
Én a kuratórium tagságtól függetlenül is barátomnak tekinthettem őt, gyermekkorunk óta ismertük egymást. A horgászat szerelmeseként igen sok órát töltött Pálmonostorán, a Dongér-csatorna partján. Szüleim arra laktak, s ha sok halat fogott, nekünk is jutott a fogásból.
Az alapítvány létrehozásakor megtisztelt azzal, hogy a kuratórium tagjának jelölt, amit tisztelettel elfogadtam. Itt is köszönet illeti mindazokat, akik örömmel és jó szívvel segítettek abban, hogy Csaba megálmodott csodálatos terve megvalósulhasson. Mi mindannyian arra törekszünk, hogy halála után is megmaradjon az, amit harmincegy évvel ezelőtt elgondolt és megvalósított. Búcsúztatásakor eszembe jutott egy rövid gondolat: nem kell csak egy szál virág, ami itt marad és elhervad, mi még ki tudja meddig maradunk, de szívünkben az emléked, amíg élünk megmarad. Csaba! Hosszú álmod ott fenn, az örökkévalóságban, legyen áldott!
Szabó Judit (építész, nyugdíjas településfejlesztési osztályvezető)
– Pályakezdőként jelentkeztem egy munkahelyen, ahol a bemutatkozó beszélgetésen Csaba is jelen volt. Meglepő volt számomra amilyen feltétel nélküli elfogadással, őszinte érdeklődéssel és tisztelettel fordult felém. Nagyon erősen hatott rám ez az élmény, a későbbiekben én is igyekeztem az új munkatársakat így fogadni. Szeretném remélni, hogy vannak, akiknek ezt a Csabától kapott felemelő érzést tovább tudtam adni. Évtizedekkel később Csaba a nyugdíjba vonulása alkalmával lepett meg nagyvonalúságával, kedvességével, vidámságával és vendégszeretetével. Valamennyi munkatársát vendégül látta egy zenés-táncos vacsorapartin, ahol a felszolgált ételek minőségét csak a remek hangulat múlta felül.
Mindák József (kuratóriumi elnök, Kiskunfélegyházi Irodalmi Alapítvány)
Marcényi Csaba a Kiskunfélegyházi Irodalmi Alapítvány megalapítása óta aktív tagja volt a kuratóriumnak. Az alapító, Apró Ferenc kezdeményezését szívvel-lélekkel fogadta, támogatta. Azóta is lehetett rá számítani a kuratóriumi tevékenységben annak ellenére, hogy mellette több civil szervezetnek volt aktív, szervező tagja. Minden évben lelkesen vett részt az alapítvány pályázatára beérkezett pályaművek (versek, novellák) értékelésében; értékes hozzászólásai voltak, és látszott, hogy maga is szereti olvasni a műveket. Gyakran segítette különdíj támogatásával is az alapítvány működését. Irodalomszerető embernek ismertük meg. A kuratóriumi tagokkal mindig nagyon barátságos volt, jót lehetett vele beszélgetni kultúráról, anekdotákról, a mindennapi életről. Nagyon értékes személyt veszítettünk el halálával, hiányozni fog a kuratóriumból is. Reményeink szerint odafentről lélekben azért továbbra is közöttünk lesz. Tisztelettel és szeretettel emlékezünk rá.
Baranyi-Réczicza Tímea (kuratóriumi tag, Fido Bácsi Közhasznú Alapítvány)
Sokan nem tudják, hogy a városunkban több mint 25 éve működő kiskunfélegyházi kutyamenhely az állatotthont üzemeltető alapítvány alapítójának, Marcényi Csabának a Fido Bácsi nevű kutyája nevét viseli. Csaba álmodott meg egy olyan menedéket a kutyák számára Kiskunfélegyházán, ahol szeretettel gondozzák őket, majd saját kutyusa után az alapítványt Fido Bácsi Közhasznú Alapítványnak nevezte el. Folyamatosan segítette munkánkat az évtizedek alatt, minden kuratóriumi ülésen ott volt, mindig a békés megoldást kereste, számára nem volt megoldatlan feladat. Halála előtti napon nagy terveiről beszélgettünk: a polgárőrség munkáját szerette volna bevonni az állatvédelembe, segítve ezzel a felelős állattartásra nevelést. Ez sajnos az ő segítségével már nem valósul meg. De mi igyekszünk a nevéhez híven vinni tovább az alapítvány és Fido Bácsi hagyatékát.
Kiss Zsolt (vezető tanácsadó)
Csaba a barátom volt. Amikor katona voltam, ő a honvédség kinevezett polgári alkalmazottja volt. Segítőkészsége, emberi magatartása már akkor megfogott, barátságunk ekkor, 1977-ben kezdődött.
Civilben ő tanított meg gombászni. Kiváló gombaszakértő volt, de a halfőzésben is többszörös bajnokként jeleskedett. Emberi nagyságát, a közösség iránti elkötelezettségét a Karácsonyi Fény és a Fidó Bácsi Alapítvány alapítójaként, a polgárőrség vezetőjeként is bizonyította. Halála nagy veszteség számunkra. Nyugodjék békében! Isten veled barátom!
Dr. Rekedt Gréta (a Bács-Kiskun Vármegyei Bűnmegelőzési Tanács titkára)
Marcényi Csaba a nyugdíjasokból álló színházi társulatunk mindig vidám, lelkes tagja volt. A próbafolyamat legstresszesebb pillanatában is, amikor már mindenki nagyon izgult – hiszen nemsokára felgördül a függöny – takarás mögül hangos kacagás jelezte a jelenlétét. Ismét elmesélt egy vicces sztorit a „szupernagyiknak”, akik (színház ide-vagy oda) nem bírták ki hangos nevetés nélkül Csaba poénjait. Utána bármikor találkoztunk, mindig megkérdezte, hogy mikor lépünk fel a Nyugdíjas akták című előadással Hollywood-ban.
Nélküle nincs előadás, nélküle nincs is kacagás…
Horváth Lászlóné Kovács Terézia (felsőfokú gombaismerő)
Barátságunk Csabával az 1990-es években kezdődött. A gombaszakellenőri elvégzése után 1994-ben alakítottam meg Kecskeméten a Gombászklubot. 1996-ban az egyik klubnapon Csaba elutazott Kiskunfélegyházáról hozzánk. Ahogy elmesélte, régóta egyedül végzi a szakellenőri munkát a helyi piacon, szeretne gyakorolni és minél több gombát megismerni. Mert ő ebben is – mint mindenben, amit csinált – maximalista volt. Nagy szakértelemmel nagyon sok embernek bevizsgálta a gombáját nemcsak a piacon, hanem otthon is. Bármikor el lehetett érni. Kapcsolata volt a kórházzal, elmondása szerint sokszor segített a gombamérgezések meghatározásánál. Sok más feladata mellett arra is figyelt, hogy naprakész legyen a tudományos eredményeket illetően, látogatta az országos gombakiállításokat, versenyeket. Tagja volt a Gombászklubnak, hozzájárult a Kiskunfélegyházán tartott gombaismerői tanfolyam sikeréhez. Részt vett több gombásztúrákon, kirándulásokon.
