Mindig a gyerekek pártján
– Talán ma már kevesen tudják, hiszen városunk ismert közéleti személyisége, de Zala megyében született, a zalaegerszegi érettségit követően pedig a veszprémi egyetemen szerzett agrár-közgazdász diplomát. Mi vezette Félegyházára és hogyan választotta végül a pedagóguspályát?
– Valójában már gyermekkorom óta vonzott a pedagóguspálya, nővéremmel sokszor iskolásat – tanár néniset játszottunk, és az egyetemi évek alatt is tartottam órákat, demonstrátorként a PhD-hallgatóknak. De az egyetemi évek alatt legalább ennyire fontos volt számomra közösségem képviselete is, így a tanulás mellett az egyetemi hallgatói önkormányzat elnökeként is tevékenykedtem egy nagyon érdekes, sok kihívással járó időszakban, amikor a tudományegyetemek nagy egyetemekké való egyesülése, integrációja zajlott. Talán itt sajátíthattam el először a közösség vezetésével járó felelősséget és az analitikus gondolkodásmódot: hogy mindent rendszerben szemléljek és közben minden partnerünk számára megfelelő megoldásokat találjak, ami sokszor bizony nem könnyű.
A diploma megszerzése után szívesen maradtam volna még az egyetemen tanítani, de az életem más fordulatot vett. Férjem révén Kiskunfélegyházára kerültünk, a családi szálat az jelentette, hogy az ő nagynénje itt lakott. Az elmúlt évtizedek sokszorosan igazolták ezt a döntést, ma már el sem tudnám képzelni, milyen lenne nem félegyháziként élni.
Persze ez azt is jelentette, hogy a keszthelyi egyetemi karrier helyett itt kellett új életpályát kiépítenünk, így – egy egyéves kitérő után, amikor is elemző közgazdászként dolgoztam a versenyszférában – tanári állást vállaltam a Közgében és 2001. augusztus 21. óta közösségünk tagja vagyok. A tanári pálya mellett megmaradt a vállalkozói kötődésünk is: a város külterületén vettünk földet, és kertészkedésbe kezdtünk. Minden mindig okkal történik: a zalai lányból félegyházi polgár lett és nagyon jól is van ez így.
– Milyen értékek, irányelvek mentén dolgozott az elmúlt 22 évben?
– Azt szoktam mondani, hogy a középiskolai korosztálynál a nevelés, a példamutatás, a következetesség a lényeg. Mindig a gyerekek pártján állok, és a motiváló eszközöket próbálom keresni, nem a büntetést. Hét éve vagyok igazgató és azóta nem volt fegyelmi tárgyalás az iskolában. Ha valaki „rosszaságot” követ el, akkor inkább adok neki egy feladatot, amiben sikerélménye, pozitív tapasztalata lehet, és így próbálom motiválni a jóra, a jobb teljesítményre. Volt például, hogy az egyik rosszul teljesítő osztálynak kellett a pedagógusnapi műsort összeállítani, óriási sikert arattak. Egy másik alkalommal egy sokszor motiválatlan, széteső tanulócsoportot kellett új feladattal, más környezettel jobb teljesítményre sarkallnunk; őket az iskolánk Erasmus programjával Görögországba küldtem. A motiváció és környezetváltozás itt sem maradt hatástalan, a visszatérő tanulók a megelőzőnél sokkal jobb teljesítménnyel hálálták meg a beléjük fektetett bizalmunkat.
Abban hiszek, hogy sohasem a negatívumokat kell keresni a gyerekekben, hanem azt kell megtalálni, amiben jók. Ki mennyire képes: nem kell mindenkinek, vagy mindenből ötösnek lenni, csak szeressék azt, amit csinálnak.
– Mi az, amit a legjelentősebb sikereinek tart?
– Mondhat egy iskola bármit, a legerősebb visszajelzés mindig az, hányan választják iskolájukként az intézményünket. A Közgé beiskolázási létszáma jelentősen emelkedett az elmúlt években. Amikor igazgató lettem, 63 fő volt az újonnan felvettek száma, most minden szeptemberben 110 körüli. Időközben megváltozott az iskola képzési profilja, a technikumi rendszer, az emelt szintű képzések és az ösztöndíjtámogatás mind vonzó a fiataloknak. Az iskola kívül-belül átalakult, mind az infrastruktúra, mind a rendezvények tekintetében.
2016-ban csatlakoztunk az Erasmus programhoz, de nemcsak szakmai gyakorlattal pályáztunk, hanem az úgynevezett KA2-es programmal is. Ezek az intézmények közötti szakmai-fejlesztési együttműködésekről szólnak és nemcsak az elnyert támogatások miatt értékesek – például 60 ezer eurós támogatást nyertünk tananyagfejlesztésre –, hanem az így kidolgozott innovációk miatt, amelyek révén a Közgé egy kicsit mindig „előrébb halad”, friss és vonzó tartalmat tud kínálni a minket választóknak.
Ezek a megújuló innovációs szakaszok sokat jelentenek számunkra szakmai téren: most egy, a mesterséges intelligenciához kapcsolódó nemzetközi IT-projekten dolgozunk. Ebben a projektben hét magyarországi és európai uniós közösséggel vagyunk partnerségben.
Ugyanilyen fontos számunkra múltunk értékeinek ápolása, Félegyháza legősibb iskolaépületének mai örököseiként a Petőfi-kultusz továbbvitele. Így kapcsolódtunk be a Petőfi 200 emlékév programjaiba, és a vármegye általános és középiskoláinak szerveztünk gazdaság- és életmódtörténeti vetélkedőt. Valljuk: mindenki a saját eszközeivel teremtsen értéket. A Közgé egy közgazdasági technikum. Irodalmi örökségünk ápolására legalább olyan jó módszer a múlt gazdálkodásának, vállalkozói életútjainak, vagy éppen ennek az emlékanyagnak a mai felhasználási lehetősége, hiszen mi turisztikai szakembereket képzünk, mint egy szavalóverseny. Örültünk annak, hogy ezzel a kicsit formabontó gondolattal nagyon sokan egyetértettek és 83 középiskolás és általános iskolai csapat vett részt az érdekes és fordulatos feladatok megoldásában.
Azt is szoktuk mondani, hogy a Közgében mindig történik valami: idén sem szeretnénk újszerű és szerintünk nagyon érdekes és hasznos vetélkedő nélkül zárni az évet. December 14-én új programként, Profi-T-ability címmel logisztikai társasjáték-délutánt tartunk, amelyre résztvevőként városunk és környéke tíz általános iskoláját nyertük meg. Nagyon örülünk annak, hogy ebben a tevékenységben kiváló partnerek értékes segítségére támaszkodhatunk: a vetélkedőt a Neumann János Egyetem és a Dél-100 Kft. szakmai közreműködésével valósítjuk meg.
Büszke vagyok arra is, hogy részben nyertes pályázatok révén, az idei tanévben is nagyon sok szakmai kirándulást szervezünk a diákoknak. Célunk az, hogy előbb vagy utóbb, de minden közgés részt vehessen ezeken a szakmai látogatásokon, és így a gyakorlatban is megtapasztalják azt, amit elméletben tanulnak.
– Ennyi feladat mellett mi jelent még kihívást?
– A tanulók folytonos körforgásban vannak. Az egyik osztály elballag, helyettük új diákok jönnek, így folyamatosan meg kell újulnunk nekünk is. A mai fiatalok már teljesen más módszerekkel és eszközökkel tanulnak, mint 20-30 évvel ezelőtt, mások a tanítással kapcsolatos elvárásaik is. Igyekszünk megfelelni, sőt, elébe menni ezeknek az igényeknek. Minden termünkben van digitális tábla és wifi-elérhetőség, így ha kell, akkor azonnal meg tudjuk osztani a gyerekekkel a tananyagot.
Minden óra egyedi, nemcsak tudásátadás és számonkérés, hanem egy valóságos színházi előadás, ahol kétszer sosem lehet ugyanazt az órát megtartani. Ahogy ugyanazt a tantárgyat sem lehet egyformán oktatni, mert minden osztálynak mástól lesz érdekes. Tudatosan törekedtünk az elmúlt évben oktatói közösségünk megújítására is. Nagyon sok új fiatal kolléga van, és ez motiváló számunkra is, hogy tartsuk velük a lépést és új módszereket tanuljunk, tőlük és velük együtt akár. A koronavírus-járvány is fontos mérföldkő volt a Közgé számára: ami nem pusztít el, az megerősít – mondják, és valóban, a digitális oktatás során sok mindenben meg kellett újulnunk, megtanultunk például papír nélkül dolgozatot javítani, beadandókat kezelni. Ezeket a jó gyakorlatokat ma is alkalmazzuk.
– Mit jelent Önnek a Kiskunfélegyháza Város Ifjúságának Neveléséért kitüntető díj?
– Amikor megkaptam a levelet az önkormányzattól és elolvastam, nagyon meglepődtem, hogy én kapom az elismerést. Nem számítottam rá, hogy 46 évesen egy ilyen fontos díjat kapok. Nagyon megható volt az ünnepség, a családom mellett több kollégám és a szakképzési centrum vezetősége is ott volt, hogy személyesen gratuláljon. Sokat jelent nekem a díj és egyben nagy felelősség is. Megerősítés abban, hogy ezt és így kell csinálni, ahogy eddig is tettem.
– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Azon dolgozom, hogy a szakképzés visszanyerje azt a becsületét, amit én gyermekként otthon láttam, amit a szüleim korában egy szakképzett ember jelentett. Úgy gondolom, hogy a szakmai végzettség sokkal többet ér, mint egy rosszul megválasztott olyan diploma, amivel nem boldogul a fiatal és végül ugyanazt csinálja, mintha egy szakmával csinálná – csak megkésve, sok kitérővel és sokkal drágábban.
Talán kicsit meg is kopott mára, ezért a gyerekeket újra meg kell tanítani a munka becsületére, ráadásul ez egy reális és jó választás, hiszen némelyik szakképesítéssel már jobban lehet keresni, mint egy diplomával. Egy iskola azonban nemcsak tanulói és oktatói közössége, hanem az épület és a felszerelés is, amely munkánk színvonalát és sikerességét nyújtja. Ezért az infrastruktúra fejlesztésén is folyamatosan dolgozunk, remélem, sikerrel. Terveim szerint jövőre több tanterem és a közösségi tereink is megújulnak, új bútorokat, számítógépeket szerzünk be, hogy a lassan 65 éves Közgé továbbra is minden félegyházi és környékbeli tanulni vágyó egyik kedvenc találkozási pontja lehessen.
G. E.
Fotó: Fantoly Márton
