Petőfi születésének hagyományköre – 6.
Borítókép: Petrovics István és Hrúz Mária, Orlai Petrich Soma 1845-ben készült festményén
Petőfi kiskőrösi születése
Az irodalomtörténet hivatalos álláspontja szerint Petőfi a 19. század folyamán még főként a felvidéki szlovák telepesek által lakott Kiskőrösön született, ahol az apja mintegy két esztendőn keresztül volt mészáros. E hagyomány természetesen a helyi folklórban is gyökeret vert. Amikor Dienes András az 1950-es évek közepén Petőfi-emlékek után kutatva Kiskőrösre is elvetődött, a mintegy egy évszázados helyi kultusz, és a még emlékezettel elérhető időbe visszanyúló szájhagyomány alapján egyaránt azt jegyezhette fel, amiről az evangélikus egyházi anyakönyv is tanúskodik. Hasonló értesülésekkel egyébként nem csak a kiskőrösiek rendelkeztek, hiszen az 1848-es folklórgyűjtés keretében egy évtizeddel korábban Aukner Tibor a szomszédos Soltvadkerten és a távolabb fekvő Bácsbokodon is azt jegyezte fel, hogy a helyiek úgy tudják, hogy Petőfi, a bordalok költője a szőlőtermesztéséről is nevezetes alföldi mezővárosban, Kiskőrösön született. A máig legteljesebb, részletgazdag visszaemlékezést egy kiskőrösi lakos mondta el Dienesnek, amelyet érdemes hosszasabban is idézni, hiszen – habár más forrás nem támasztja alá ‒ az elbeszélt történet akár még igaz is lehet:
„Petrovicsék itt, Kiskőrösön igen keményen dolgoztak, az asszony a székben is segített a férjének, de messzi vásárokra is elkísérte. Mindezt évtizedekkel ezelőtt hallottam a kiskőrösi öregektől, mennyire sajnálom, hogy nem jegyeztem fel mindent szórul-szóra, amit beszéltek. Ők mondták, hogy Petrovicsné lánykorában a Podmaniczky-báróknál szolgált, ahol a konyhán elleste a hirtelen disznósült készítését. Mikor aztán mészárosné lett Kiskőrösön, ez a tudománya is segítette a családot a megélhetésben; az öregek úgy tudták, hogy a környékbeli vásárokon Petrovicsék hozták divatba a lacipecsenyét, amit az asszony maga sütött a sátorban. Mert sátorral jártak mindig a vásárokba.
Ha vékony is volt Petrovicsné, nem volt az olyan törékeny asszony, mint általában hiszik. Szívós, dolgos volt. Sokan a régi kiskőrösiek közül úgy tudták, hogy akkor szilveszterestén is a mészárszékben lepték meg a szülési fájdalmak. Petrovics mellől ugyanis éppen december 31-én ment el a segédje – ahogy akkoriban mondták, a „pacalosa” ‒, bizonyos Mihalik György, márpedig szilveszteresten a mészárosnak fel kellett készülnie az újévnapi nagy forgalomra: így bizonyosra vehető, hogy a felesége is segített neki a munkában, aki akkor volt az utolsó heteiben. A marhának a szétdarabolása nagy gyakorlatot megkívánó mészáros munka, ezt csak Petrovics végezhette, de a húsoknak a mészárszékben való elhelyezésében a felesége segíthetett. Aki nem hiszi, próbálja meg, milyen nehéz munka a nagy marhadaraboknak a kampókra való feldobása; igazuk lehet az öregeknek, az asszony »megemelhette« magát. Koraszülés történhetett, hiszen köztudomású, Petőfi olyan gyengének született, hogy életben maradása is kétséges volt, az anyja is sokáig betegeskedett a szülés után.”
Az 1955-ben nyolcvanegy éves kiskőrösi Dul Sándor mindehhez még azt is hozzáfűzte, hogy a szülésnél az evangélikus tiszteletes felesége is segédkezett, mivelhogy közel laktak Petrovicsékhoz, és mindaddig ő volt Hrúz Mária mellett, amíg a bába megérkezett.
Magyar Zoltán
