Petőfi születésének hagyományköre – 7.
Borítókép: Petőfi szülőháza Kis-Kőrösön
Petőfi gyerekkora
A már említett 1948-as gyűjtés egyik résztvevője, Aukner Tibor a Kiskőrössel szomszédos Soltvadkerten, valamint a környékbeli Bácsbokodon, Dienes András pedig Kiskőrösön jegyzett fel emlékeket és visszaemlékezéseket a 20. század derekán Petrovicsék kiskőrösi éveiről. A folklórgyűjtők által megkérdezett emberek megemlékeztek a mezőváros központjában állt mészárszékről, Petőfi név szerint ismert kiskőrösi dajkájáról, sőt, még a gyerekkori éveiről is – ez utóbbiról már nyilvánvalóan anakronisztikus módon, hiszen a család két év múlva már Kiskunfélegyházán bérelt mészárszéket. Különösen érdekes a dajka kiléte, ugyanis több visszaemlékezés is egybehangzóan azt tartalmazza, hogy egy bizonyos Zsuzsi néni volt a költő pesztonkája. Mint azt családi szájhagyományra hivatkozva Meskó György 1955-ben mesélte:
„Édesapám sokszor elmondta, hogy a nagyanyja mindig mesélte: többször szoptatta a kis Petrovics Sanyikát. Petrovicsék szomszédságában laktak, és amikor Petrovicsék vásárba mentek, többször elhozták Sanyikát, hogy vigyázzon rá. Neki akkor volt a fiúval egyidős gyermeke, s vele együtt szoptatta a kis Sanyit is. Nagyanyám neve Duchai Pálné, született Jeszenszki Zsuzsanna.”
Kiskőrösön mesélték Dienesnek azt a történetet, miszerint Petőfi gyakran elkószált a Kiskőrössel határos Szűcsi erdőbe fára mászni, madártojást szedni, és ilyenkor gyakran szakadt nadrágban ment haza. Hiába verték meg érte, újra elszökött az erdőbe. Végül a szülők belenyugodtak abba, hogy fiúk mennyire szabadságszerető és legszívesebben kószálni szeret, és adtak rá egy kopottas, rossz nadrágot, hogy azt karcolja össze, ha famászás közben megtépődne vagy összekoszolódna. Mindez persze egy másféléves gyerekre még aligha lehetett jellemző, ellenben nagyon illett az utókor szemében arra a csavargó poétára és vándorszínészre, aki aztán valóban volt Petőfi az 1840-es évek elején.
Egy másik kiskőrösi népi elbeszélés arról szól, hogy a fiatal költő az utcán játszott, és addig kergette az árokszélen legelő libákat, amíg meg nem fogott egyet, majd kihúzta az állat farkából a legszebb tollat, és azt faragta ki írótollnak. A kiskőrösi Istenes Józsefné elbeszélése szerint (amely eset folklórként már inkább a helybeli tanítók között öröklődött vándoranekdota lehet) az éktelen gágogásra előjött a liba gazdája, aki meglátva a dolgot, elment Petőfi tanítójához, és beárulta neki, hogy mit művel a Petrovics-fiú. A történet konklúziója szerint a tanító nem verte meg a csínytevéséért Petőfit, mivel a lecke minden kérdésére kitűnően felelt, ám megígértette vele, hogy többé nem tesz ilyent és békét hagy mások jószágainak.
Penavin Olga az 1970-es években a vajdasági Horgoson jegyzett fel egy olyan anekdotát, amely szintén a költő kiskőrösi gyerekkorának egy képzelt epizódját idézi fel. E hagyomány szerint Petőfinek a szülei a vásárban szürke öltönyt vettek, de ő nem volt hajlandó felvenni azt, mondván, hogy ő nem szamár, hogy szürkében járjon. Meglehet, e történet ihlető forrása az az extravagáns Petőfi-kép, amely még a költő életében terjedt el róla, különösen azokban az években (1844‒1845), amikor szinte berobbant az irodalmi közéletbe és köztudatba, és például, amíg segédszerkesztő volt a Pesti Divatlapnál, az újság tulajdonosa, Vahot Imre, csak hogy ezáltal is reklámot csapjon az előfizetők körében, a lap legnépszerűbb szerzőjét afféle korabeli „divatdiktátor”-ként is láttatta.
Petőfi kiskőrösi gyerekkoráról további források feltárása a helyi és regionális újságok szisztematikus áttekintésével bizonyára nem lehetetlen feladat, ám kutatójára vár. A további (recens) folklórgyűjtések talán még szintén találhatnának nem ismert epizódokat, ám erre már nemcsak azért csekély az esély, mert a 21. századra jócskán megkopott a Petőfivel kapcsolatos szájhagyományozott folklóralkotások emléke, hanem mert a költő még kétéves sem volt, amikor a szülei újabb üzleti vállalkozásba fogva Kiskunfélegyházára költöztek. Abba a kor viszonyai között népes és prosperáló, magyarok lakta kiskun városba, amelyet aztán a már ifjúvá serdült költő is többnyire a szülőhelyének vallott. És amely városban bizonyára még számos további olyan folklórhagyomány él Petőfi ottani születésével, illetve gyerekkorával kapcsolatban, amelyek feljegyzésre, illetve megörökítésre érdemesek.
Magyar Zoltán
