Karácsony a képzőművészetben
Képgaléria
Jézus születése az egyik leggyakrabban ábrázolt jelenet a keresztény művészetben, így az idők során újabb és újabb motívumokkal gazdagodott. Az elsődleges írott forrás a Biblia és az apokrifek, azonban az előbbi meglehetősen szűkszavúan tárgyalja Jézus gyermekségének történetét. Lukács evangéliuma írja le a legrészletesebben, bár magáról a születésről mindössze két mondat szól: „Ott-tartózkodásuk ideje alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta, és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” (Lukács 2,6–7)
Ikonográfiai szempontból a számunkra legérdekesebb feldolgozások a késő középkori Alpokon-túli festészet részeiként keletkeztek, éppen ezért elsősorban e korszak és terület alkotásaira fogunk koncentrálni. Az Assisi Szent Ferenc utáni évszázadokban a teológiai, dogmatikai jelleg helyett egyre inkább az átélhetőségen van a hangsúly, a devotio moderna, az új típusú vallásosság igényeinek megfelelően a téma misztikus megközelítése, érzelmekben gazdag ábrázolása formálja az alkotásokat. Nem meglepő tehát, hogy a Születés-képek talán legismertebb változatát is a spirituális misztika egyik legfontosabb szerzőjének, Svédországi Szent Brigittának a látomása inspirálta: „… hirtelen, egyetlen pillanat alatt hozta világra fiát, akiből elmondhatatlan fényesség áradt, ami a Naphoz sem hasonlítható, nemhogy a gyertyához, amivel József világított.
Az isteni fény teljességgel elnyomta a gyertyavilágot. (…) Azonnal megláttam a dicső gyermeket, aki ruhátlanul és fénylően ott feküdt a földön. Teste teljesen makulátlan volt. Hallottam az angyalok bájos énekét is. Amikor a Szűz érezte, hogy már megszületett a gyermek, lehajtotta fejét, imára kulcsolta kezét és nagy áhítattal imádta fiát.”
Az előadással kapcsolataban érdeklődni lehet az alábbi címeken:
e-mail: [email protected]
Tel.: 30/287-2549
