Dr. Preisz Fanni a város új gyermekorvosa
– Milyen út vezetett az orvosi egyetemig?
– Születésemtől Félegyházán élek, csupán az egyetemi évek alatt laktam Szegeden. Van egy öcsém, ő inkább műszaki beállítottságú. Édesapám mérnöktanár a PG-ben, édesanyám ugyanott testnevelés-biológia szakos. Én a Móra Ferenc Gimnáziumban érettségiztem, és sokáig gyógyszerésznek készültem, mert a nagymamám – akinek gyógyszertára volt – nagyon szerette volna, hogy átadhassa nekem. Végül mégis az orvosi pálya mellett döntöttem. Az életemet végigkísérte a sport szeretete. A testmozgás és az egészséges élet a mindennapjaim elválaszthatatlan része. Ez is szerepet játszott abban, hogy az orvosi pályát választottam. Gyerekkoromtól atletizáltam, a gimiben fociztam, hobbiszinten teniszezek, rendszeresen futok.
– Mikor kezdett kirajzolódni, hogy a gyermekgyógyászat lesz a szakirány?
– Amikor elkezdtem az egyetemet, már tudtam, hogy gyermekorvos szeretnék lenni. Nagyon szeretem a kisbabákat és a nagyobb gyerekeket is. 2018-ban végeztem az egyetemen, s még abban az évben szeptemberben elkezdtem dolgozni a kecskeméti gyermekosztályon, beleértve az újszülött, koraszülött és PIC részleget. Itt végeztem az ötéves rezidensképzést, egy évig pedig külsős gyakorlaton voltam Budapesten, az I-es és II-es számú gyermekklinikán, a Heim Pál, valamint a Szent László Kórházban.
– Az mindig egyértelmű volt, hogy a szülőváros lesz a végállomás?
– Sosem volt kétséges, hogy én Félegyházán képzelem el az életemet. Arra gondoltam, hogy jó lenne, ha volna itt egy körzetem, ahol gyermek háziorvosként tudnék dolgozni. Ezért felkerestem az önkormányzatot, hogy volna-e lehetőség ösztöndíj-pályázattal elköteleződni a város mellett. Örömmel fogadták a jelentkezésemet. Ezt a szándékomat csak megerősítette, hogy időközben férjhez mentem, és a férjem is félegyházi: a Platán utcai Általános Iskolában tanít.
Miután november 8-án megszereztem a csecsemő- és gyermekgyógyászati szakvizsgát, 2024. január 1-jétől a négy éve betöltetlen hatos körzetben kezdem meg a munkát, ahol szeretettel várom a régi és az új betegeket egyaránt.
– Milyen reményekkel, tervekkel kezdi meg az önálló munkát?
– Nagy várakozással és szeretettel látok hozzá ennek a jelenleg néhányszáz kártyával rendelkező praxisnak a gondozásához. Szerintem azért jó gyermekorvosnak lenni, mert nagyon sok itt a sikerélmény, ráadásul a gyerekeket jól lehet még edukálni, az egészséges életre ösztönözni. Annál jobb érzés talán nincs is, mint amikor az ember egy beteg gyerek gyógyulását láthatja, annak részese lehet.
Kecskeméten egy abszolút családbarát kórházi ellátási formát ismertem meg, ilyen szemléletet szeretnék én is meghonosítani a körzetemben. Mindenképpen jó kapcsolat kialakítására törekszem a szülőkkel, szeretnék rászolgálni a bizalmukra. A kecskeméti gyermekosztályon töltött rezidensi évek alatt sok tudást, ismeretet szereztem, és kapcsolatokra is szert tettem. Ezeket igyekszem a kis betegeim javára kamatoztatni. A jövőt tekintve – a sport szeretetéből fakadóan – terveim között szerepel a sportorvoslás terén tovább képezni magamat, de egyelőre még a praxis elkezdésére szeretnék koncentrálni és abba beleszokni. Tudom, hogy teljesen más lesz ez, mint a kórházi munka. Abból a szempontból mindenképpen nehezebb, hogy nincs azonnal kezünkben mindenféle diagnosztikus eszköz. De bízom benne, hogy ezen is sikerül felülemelkedni.
Az asszisztensem most szerez egészségügyi végzettséget, ő már egy éve betanul a helyettes orvosok mellett, és együtt vágunk bele ebbe a nagyszerű kihívásba.
Ezúton is szeretném kifejezni hálámat és köszönetemet dr. Hegedűs Évának, dr. Ozvald Annának és az asszisztenseiknek, amiért eddig helyettesítettek, és fenntartották nekem a körzetet. Továbbá az összes többi gyermek háziorvosnak, hogy türelemmel megvártak engem. Remélem, hogy a továbbiakban is számíthatok a segítségükre, és azt is, hogy lesz lehetőségem viszonozni mindazt, amit értem tettek. Úgy érzem, hogy egy támogató közegbe kerültem.
T. T.
Fotó: Fantoly Márton
