Lehet-e a koszorú egy vonal? – A jelentés vész el, ha mindent újragondolunk
Borítókép: Matthias Böckel – Pixabay
Régi jelképeinket korunk társadalma sajnos gyakorta csupán megtartó jelentéstartalmuktól megfosztott kellékként használja, eredeti formájukra csak nyomokban emlékeztető torzóik kiüresített árucikként sorakoznak az üzletek polcain. A régiségben kisböjtnek is nevezett adventi időszak legismertebb jelképe a koszorú, amelynek hagyományos kör formája a régi rend szerint az év – mélyebb síkon az egész élet – rendjét is magában hordozza, a rajta elhelyezkedő négy gyertya a Fény közeledtének egyre erőteljesebb jelzése mellett a Nap éven belüli négy fordulóját is jelképezi.
A koszorú külső körívét hagyományosan fűzfavesszőkből fonták, amelyeket újabban különféle örökzöld növények – leggyakrabban valamilyen fenyő – ágaival díszítenek. A földre hajló ágaival védő menedéket készítő fűzfa a régiségben a Boldogasszony jelképe is volt, míg az örökzöld növények klasszikusan az örök élet jelképei. A koszorú kör formáját négy vagy nyolc erősebb vessző osztotta kereszt alakba, a négy gyertyát a kör és a benne így kialakított kereszt találkozási pontjain helyezték el. A körkereszt egyike a legősibb szimbólumoknak, amelyet nemcsak saját őseink, de a világ egyéb régi kultúrájában is használtak. Míg a kör a Boldogasszony – Istenanya óvó ölelését, a benne lévő egyenlő szárú kereszt magát az Istent jelképezi.
A Teremtő kiáradó fénye a Boldogasszony öleléséből árad ránk, emberekre…
Az ősi jelképek nagyon egyszerűek és letisztultak. Éppen ezért minden egyes részletük rendkívül fontos, bármilyen megváltoztatásuk, egyes részletek elhagyása komoly tartalomvesztéssel jár! Ha kivesszük a keresztet a koszorúból, éppen a lényeget veszítjük el: elvész az Ige, lelkünk közepéről éppen a Jóisten marad ki. Ha pedig az élet örök körforgását is jelképező kört valahol felnyitva kiegyenesítjük, az új-örök élet jelképe helyett a megújulásra képtelen, egyirányú lét jelképe kerülhet az asztalra, ablakba…
A négy gyertyával ékesített koszorút régen a tisztaszobában lévő asztalra, vagy a mestergerendára gondosan fellógatva helyezték el úgy, hogy a gyertyák a négy égtáj irányát jelöljék.
A gyertyákat advent szombatjainak estéjén a Nap járását követő sorrendben gyújtotta meg a családfő: először a keletre, majd a délre, a nyugatra eső gyertyát, hogy az egyre növekvő fényár legvégül a Nap soha nem járta északi részt is bevilágítsa.
A négy gyertya egyúttal a Nap éven belüli útját, a napfordulók és a napéjegyenlőségek rendjét is megjeleníti. A fény születése az év legsötétebb időszakában, a téli napfordulón történik, ami az ősi kultúrákban egyben az új év kezdetét is jelentette. December 21-én ma is számos helyen tesznek tüzet, s kapcsolódnak lélekben össze magyar testvérek szerte a Kárpát-medencében.
A gyertyáktól megfosztott körkereszt koszorút sok helyen karácsony után is megtartották, és a ház egyik fontosabb pontján egészen a következő advent kezdetéig őrizték. Az új koszorú elkészültekor a régit tűzre vetették, hamuját pedig a földekre szórták, így indítva újra az életet – írta dr. Pottyondy Ákos környezet- és tájgazdálkodási agrármérnök az egy.hu oldalán megjelent cikkben.
