Tényleg jobb adni, mint kapni?

Az ember társas lény, és az egészségünkre is kihat, hogyan kapcsolódunk másokhoz, a jótékonyság pedig a kapcsolódás egyik formája – írja Tristen Inagaki, neurológus. A jótékonyság, az adományozás kiemelt időszaka az advent és karácsony. Ilyenkor nyitottabbak vagyunk az adakozásra, a segítségnyújtásra. A szeretet ünnepére készülve nagyobb érzékenységgel vesszük észre a rászoruló családokat, nehezebb helyzetben élő embertársainkat. Feketéné Csikós Szilvia mentálhigiénés szakemberrel, a félegyházi Borostyán Ház alapítójával az adakozásról, az adományozó és adományozott közötti viszonyrendszerről beszélgettünk.

– Miből táplálkozik az ember vágya arra, hogy segítsen másokon?

– Az adományozás nem pusztán egy nemes gesztus. Amikor adakozunk vagy segítünk másokon, ez nem csupán a megajándékozottra van pozitív hatással, hanem ránk is, hiszen, amikor segítünk másokon, jobb embernek érezzük magunkat, nő az önértékelésünk és az önbecsülésünk. S mindezek felett egy összetett fiziológiás folyamat játszódik le a testünkben. Amikor valakin segítünk, az agyunk jutalmazó központja stimulálódik, aminek hatására a testünk fokozott dopamin és oxytocin (boldogsághormonként is ismerjük) termeléssel reagál. Ezek következtében jobb lesz a közérzetünk, könnyebben tudjuk kezelni a stresszt.

Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a jótékonysági cselekedeteink és segítőkészségünk mintaként szolgál a gyermekeinknek. Ezekkel a tetteinkkel érzékenyítjük őket, növeljük az empátiájukat, toleranciára, figyelmességre, önzetlenségre neveljük őket. Ha mindez csepp is a tengerben, meggyőződésem, hogy hozzájárulás a világunk gyógyulásához, jobbá tételéhez.

– Az adományozásra, mára már sok lehetőségünk van. Adakozhatunk nagyobb jótékonysági szervezeteken keresztül, helyi kezdeményezések és összefogások által és személyesen is. Mire érdemes odafigyelni, amikor összeálljuk az adománynak szánt csomagot?

– Nagyon fontos látnunk ilyenkor az adományozottak oldalát is! Rászorulónak, nehéz helyzetben élőnek lenni kiszolgáltatott helyzet, főként, ha ez „közszemlére” kerül. Ilyenkor kiemelten fontos az érzékenységünk, a tapintatosságunk. Ha szervezetek, alapítványok, kisebb csoportok koordinálják a gyűjtést, ők mindig célorientáltan teszik (élelem, ruha, játékok), tehát ők már felmérték, hogy kit és mivel szeretnének segíteni. Ebben az esetben is fontos, hogy figyeljünk arra, hogy a használt ruha és játék ne az elhasznált minőségű legyen (szakadt, rongyos, túlkopott). Gondoljunk bele, hogy ez ajándék lesz valaki számára. Érdemes ezzel a szeretettel és odafigyeléssel odaszánni ezeket. Ha pedig személyesen segítünk, mielőtt bármiféle csomagot összeállítanánk, megtiszteljük a családot vagy a személyt azzal, ha megkérdezzük előzetesen, hogy mire van most a legnagyobb szükségük.

– Adni tehát egy mindkét fél épülését szolgáló kölcsönhatás adakozó és adományozott között.

– Empátia, tolerancia, figyelmesség, nagylelkűség – ezek birtokában egy-egy segítségnyújtással, vagy adakozással épülhetünk mi magunk, a kapcsolataink, miközben könnyebbé és szebbé tehetjük mások mindennapjait vagy ünnepét.