Nemzeti forrásból kell finanszírozni a homokhátsági vízutánpótlást
Képgaléria
Borítókép és további fotók: Balázs Zsolt
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a VIZITERV Environ Nonprofit Kft. rendezvényét a „Duna-Tisza közi Homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítása, helyreállítása” projekt keretében bonyolították le. Ebben zárult le az a tervezési munka, amelynek lényege, hogy a Dunából és a Tiszából érkező vizet – a csapadékvízzel együtt – előbb víztározókba vezetik, majd onnan szivattyúkkal a Homokhátság területére juttatják, ahonnan gravitációs úton terül szét. A tervezés uniós forrásból valósult meg – a megvalósításra azonban egyelőre nincs forrás.
– Több hónapos európai vita után egyértelmű lett, hogy az uniós költségvetésben a Duna-Tisza közi Homokhátság vízpótlása nem szerepelhet, de nemzeti hatáskörbe át kell, hogy kerüljön. Itt a mi felelősségünk, hogy ez megtörténjen – fogalmazott a konferencián Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke. Úgy fogalmazott, hogy politikai szempontból „kedvező időt élünk” ahhoz, hogy ez megvalósuljon, de figyelni kell arra, hogy „a sok bába között ne vesszen el a gyermek”.
– Tavaly a vegetációs időszakban mindössze 190 milliméter csapadék esett a megye déli részén, ahol lábon kiszáradt akácerdőket is találtunk. Nem tudunk ilyen kevés csapadék mellett gazdálkodni, ráadásul nem akarunk datolyát, narancsot, banánt termelni – illusztrálta a helyzet komolyságát Bányai Gábor, a Dél-alföldi Gazdaságfejlesztési Zóna komplex fejlesztéséért felelős kormánybiztos. Szerinte a Homokhátság egy tejjel-mézzel folyó Kánaán lehetne, ha a döntéshozókat meg lehetne győzni arról, hogy 5-8 éves távlatban finanszírozzák évi több száz milliárd forinttal ezt a tervet. Bányai Gábor lát erre esélyt, mint fogalmazott: – Ha sokan összezárunk, akkor ki lehet taposni a Kossuth-téren ennek az országrészmentő program forrását.
Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója előadásában megemlítette, hogy bár minden évszázadban jegyeztek fel aszályos időszakot, az 1990-es években ezek a jelenségek megszaporodtak, 2022 pedig kiemelten aszályos év volt Magyarországon, különösen a Homokhátságon és az Alföld déli részén. Ez országos szinten 1000 milliárdos kárt jelentett.
– A szakemberek megegyeznek abban, hogy a csapadék mennyisége nem, de az intenzitása változik. Ugyanakkor a Homokhátságon a csapadék mennyisége is csökken – jegyezte meg a főigazgató. Hozzátette: a talajvízkészlet folyamatosan apad a Homokhátságon. Ennek oka a csapadékcsökkenés, a csapadék intenzitásának változása és a talajvízkészletek túlhasználata. Ezért – hangsúlyozta – a vízpótlás nem mezőgazdasági program, hanem az élettér megőrzését, helyreállítását szolgálja.
Laurinyecz Pál, a tervezést végző VIZITERV Environ Nonprofit Kft. műszaki igazgatóhelyettese elmondta, évi 45 millió köbméter csapadék hiányzik a Homokhátságon. A most megtervezett rendszer megvalósítása esetén 30-40 évre lenne szükség ahhoz, hogy helyreálljon a talajvízegyenleg.
Az elkészült tervek kivitelezésének forrásigénye mai áron számolva 1600 milliárd forintba kerülne. Idén januártól november végéig az ország jelentős részén több csapadék hullott, mint a sokéves átlag, ugyanakkor a Homokhátságon ennek ellenére csapadékhiány volt – mutatott rá Gacsályi József, a VIZITERV Environ Nonprofit Kft. ügyvezetője. Hozzátette: 1981-hez képest 6 méterrel csökkent a talajvíz szintje a Homokhátságon – ezt pedig a természet nem tudja pótolni.
Az ügyvezető felhívta a figyelmet a rendszer üzemeltetésének költségeire is: a szivattyú például a hajósi víztározó esetében másodpercenként 5 köbméterrel számolva a szivattyúzás energiaöltsége 3,6 milliárd forint lenne. Megoldás lehet egy 25 megawattos napelem park megvalósítása – ennek a költsége jelenleg 20 milliárd forint lenne.
Gacsályi József a folytatással kapcsolatban megjegyezte: felmerült a Paksi Atomerőmű hűtővizének hasznosítása is, ezt akár gravitációs úton el lehetne vezetni a tervben szereplő hajósi víztározóig.
Rideg László, a Bács-Kiskun Vármegyei Közgyűlés elnöke zárszavában kiemelte: a vízutánpótlás mellett szükséges a vízmegtartás is, ezért fontos, hogy a csapadékvíz-csatornarendszerekkel legfeljebb a települések határáig vezessék el a vizet. Hozzátette: bár fontos a mezőgazdasági hasznosítás, az öntözésnél is fontosabb, hogy a plusz víz beszivárogjon a földalatti vízrétegekbe.
A témához szorosan kapcsolódik a Qubit cikke, amelyből lapunk is bemutatja a fotókat.
