Szabó József – A legnagyobb elismerés a gyermekeim és a tanítványaim sikerei
Szabó József Kiskunfélegyházán született, de Bugacon töltötte kisiskolás éveit. Ez után a felső tagozatot már városunkban, a József Attila Általános Iskolában kezdte, majd pedig a Kossuth iskolában szakmunkás vizsgát tett. Később levelező tagozaton érettségizett, és edzői képesítést szerzett. Világ életében a sport szerves részét képezte az életének: eleinte csak a barátokkal futkározva, ugrándozva, élvezve a diákéveket. Tanyájuk az iskolától mintegy három kilométerre volt, így minden egyes nap oda- és hazajutni felért egy edzéssel. Amikor már Kiskunfélegyházán laktak, az akkori PG-ben meghirdettek egy birkózóversenyt, ahová József nagy lelkesedéssel ment el. Még úgyis, hogy fogalma sem volt a sport szabályairól, trükkjeiről. Törvényszerűen vereséggel zárta az eseményt, azonban ez még jobban motiválta abban, hogy megismerje ezt az ókori, de mégis modern sportot – emelte ki József a kezdeti nehézségeket.
Idősebb Besze László mesteredzőhöz került, akiről József csak elismeréssel tud nyilatkozni: – Laci bácsi nagyon szigorú volt, de mindig igazságos. Szívén viselte a tanítványok sorsát, örömét és bánatát. Mindig volt hozzánk egy-két jó szava, egyengette az életünket. Bátorított mindenkit, ha csüggedtünk egy-egy vereség, vagy magánéleti dolog miatt.
Kiskun Kupa, 2022
Mire középiskolába került József, megerősödött, elleste a praktikákat, jobban belelátott az általa egyik legigazságosabb sportnak gondolt mozgásformába: – A birkózás egy nagyon méltányos sport: nem számít a méret, az erő és a technika a döntő. Aki ügyesebb, jobb, az győz.
Úgy véli, aki kipróbálja a birkózást, csak nyerhet vele: nemcsak a testet edzi, hanem az elmét is, hiszen kitartásra, elszántságra nevel.
Dr. Réczi László
Ván Jenő (j)
A középiskolás évei alatt egyre sikeresebb lett a sportban, olyan kiválóságokkal edzhetett együtt, mint dr. Réczi László olimpiai bronzérmes és világbajnok birkózó, vagy Ván Jenő, aki jelenleg a Kiskunfélegyházi Birkózó Sportegyesület elnöke és edzője. Velük a mai napig szoros viszonyt ápol. Ahogyan fogalmaz: a birkózók mind egy nagy közösség tagjai.
Edzőtábor 2014-ben
Erre példa, hogy amikor edzőtáborban vannak a gyerekekkel, olyankor a családtagok is szívesen csatlakoznak hozzájuk. Jókat beszélgetnek, programokat szerveznek. Az edzéseken az öltözői hangulat mindig barátságos. A nagyobbak soha sem hagyják magukra a kisebbeket: istápolják őket az apró csínyek és ugratások ellenére is – tette hozzá, majd folytatta: – Véleményem szerint minden gyermeknek kellene egy ilyen közösség, ahol ezt a fajta szellemet megismerheti. Mindenki jó valamiben, csak meg kell találni a megfelelő sportágat, közeget.
Őszi versenyszezon, 2021
Tudományos kutatások és a saját tapasztalatom alapján is kijelenthetem, hogy a rendszeresen mozgó diákok sokkal jobban teljesítenek az iskolai megmérettetéseken, javul az átlaguk. A birkózás rengeteg olyan izmot megmozgat és erősít, ami más mozgásformával lehetetlen. Erős tartást ad a törzsnek, a testnek. A gyerekek rendszert és fegyelmet tanulnak, kialakul egy olyan pozitív testkép, amely akár egész életükben elkísérheti őket.
Korond, 2015
Beszélgetésünk végén arról kérdeztem Józsefet, hogy mi tartja mintegy ötven éve a pályán és hogyan értékeli az elmúlt évtizedeket, amelyek ehhez a rangos elismeréshez vezettek: – Ez a díj emlékeztet arra, hogy hány éves is vagyok valójában, és milyen gyorsan eltelt ez az élményekben igencsak gazdag ötven esztendő.
Győzelem Orosházán, 2019-ben
Büszke vagyok a gyermekeimre és a tanítványaimra, akik az európai országokon kívül Japánban, Kínában, Kirgizisztánban, Mongóliában és az Amerikai Egyesült Államokban rendezett versenyeken is szép sikereket értek el. Nélkülük nem kaphattam volna meg ezt az elismerést. Számomra a legnagyobb öröm, ha ők sikeresek abban, amit csinálnak. Ván Jenővel hasonló gyökerekkel rendelkezünk, így könnyű volt megtalálni a közös hangot. Ebből a barátságból később szakmai kapcsolat is kialakult, hiszen közösen igazgatjuk a helyi birkózóközösséget. Jó látni, hogy egyre több fiatal kap kedvet a mozgáshoz és olyan utánpótlást neveltünk, akik megállják a helyüket a szakmában és a világ rangos versenyein. Büszke vagyok a fiatalabb generációra, felnézek rájuk. Erre a fajta kölcsönös tiszteletre nagyon jó példa a következő történet: hosszú évekkel ezelőtt egykori tanítványom, Polyák Dániel azzal nyaggatott, hogy egy körülbelül két hónappal későbbi időpontban biztosan érjek rá. Hiába kérdeztem a miérteket, csak az egyértelmű igenlő válaszom nyugtatta meg. Egyszer csak azon a bizonyos napon beállított hozzám egy hatalmas tortával, hogy kifejezze háláját a tíz évvel korábbi megismerkedésünk és sportsikerei miatt. Ezen a gesztuson nagyon meghatódtam. Tíz évvel később, pedig én leptem meg egy tortával, az azóta már edzősködő Danit, a húszéves megismerkedésünk alkalmából. Ebből az egy kiragadott történetből is látszik, hogy a birkózók csoportja valóban egy nagy család tagjai, ahol mindenkinek helye van és figyelnek az apróságnak tűnő, ámbár annál hatalmasabb emberi értékekre – zárta gondolatait József.
V. B.
