Nyolcvanegy éve történt a doni tragédia
A hősök emléke előtti tiszteletadás a vasútállomás melletti Öreglaktanya kopjafájánál kezdődött, ahol Hideg István nyugalmazott őrnagy köszöntötte az emlékezésre érkezőket, ezt követően Jászberényiné Fábián Ilona, N. Fehér Gyöngyi: Nagyapám és a Don-kanyarban elesettek emlékére című versét szavalta el, ez után Varga Imre nyugalmazott ezredes idézte fel az 1943-ban történteket. Végezetül a helyi civil és politikai szervezetek, városunk vezetői és az elesettek hozzátartozói helyezték el a megemlékezés koszorúit, mécseseit a kopjafánál. A továbbiakban a Felsőtemetőben Hajagos Gyula plébános imája után a világháborús emlékműnél Balla László alpolgármester meggyújtotta máglyát és az emlékezők elhelyezhették koszorúikat és mécseseiket az áldozatok tiszteletére.
Nyolcvanegy éve, 1942. január 12-én kezdődött el az a szovjet offenzíva, ami a II. magyar hadsereg pusztulásához vezetett. Ez a vereség a magyar történelem egyik legnagyobb csatavesztése. A doni csata a II. világháború keleti frontján 1942-ben és 1943-ban zajlott. A német birodalom és szövetségesei – köztük Magyarország is – a Szovjetunió elleni támadások részeként vettek részt ezen a területen a harcokban.. A Don-kanyarban a katonák sokszor nehéz körülmények között harcoltak és egyes források szerint 147.971 ember veszett oda, vagy tűnt el a heves harcok alatt. A fagyos téli körülmények, a szovjet ellenállás és a nehéz harci helyzetek mind hozzájárultak a magyar katonák súlyos veszteségeihez. A csaták végül a szovjet erők előrenyomulásával és a tengelyi csapatok visszavonulásával zárultak. A magyar veszteségek a doni csatában tragikus hatással voltak az ország haderejére és az otthon maradt családokra is. A Don-kanyar emléke ma is része Magyarország történelmének és azok, akik szolgáltak és meghaltak ezen a fronton, az ország hőseinek számítanak a mai napig – foglalta össze Varga Imre.
V. B.
Fotó: Fantoly Márton